Az én második történetem

Már egy történetben megírtam a fiam születését, azóta megszületett Lívia lányom is. Ő is itthon született, ő is a kádban, csak ő nem 24 óra alatt, neki mindössze 5 órára volt szüksége. Sőt! Azon a bizonyos február 17-ei vasárnap reggel kilenckor keltem, kb 11-ig takarítottam, mivel éreztem, hogy ebből szülés lesz. Mikor délben megvizsgált a szülésznő, aki nagyon kedves és türelmes volt végig, gyors szülést jósolt. Igaza lett. Bár én még 13 órakor ebédelni indultam, 50 perccel később már a babával a kezemben pihegtem a kádban. 3-4 intenzív fájás volt csak, majd egy hatalmas, szerintem legalább 20 perces, megszakítás nélküli kontrakció végén hirtelen kibújt a baba. Olyan gyorsan történt minden, hogy alig tudtuk felfogni. De ott volt a kezünkben a Kislány, a maga 3720 grammjával.

De az igazi történet akkor kezdődött, mikor az én kislányom békésen átaludta az éjszakákat már 2,5-3 hónaposan. Mondhatom, boldog voltam, végre akár 8 órát is alhattam egy éjjel. Csakhogy a baba hirtelen lassabban gyarapodott, sokat sírt. Az egyik vasárnapi mérésnél (csak vasárnaponként mértük) már fogyást tapasztaltunk. Persze teljesen kétségbeestem, éreztem, hogy kevés a tej. Ez nagyon meglepett és elkeserített, mivel a fiam 20 hónapig szopott, és az igazat megvallva kb 10 hónapos koráig nem is evett mást (persze azért mindent megkóstolt, de legfeljebb 1-2 kanállal). A gyermekorvos természetesen gyümölcs adását javasolta, de én még korainak tartottam. Így maradt a nappal max 2 óránkénti szoptatás, éjjel pedig együtt aludtunk. Ez 2-3 nap alatt megoldotta, hogy ismét nagyon sok tej legyen a babának. De milyen 2-3 nap volt!  Annyira kiborított, hogy nincs elég tej (a kicsi pedig nem is fogadott el mást, pl gyümölcslét), hogy még a tejleadó reflex sem működött. Ettől persze sírt a baba, és nem szopott, amitől még éhesebb lett és még jobban sírt...... Szóval ördögi kör indult be. Nagyon nehéz volt végig csinálni, elképesztően nehéz. Megértem azokat is, akik nem bírják megcsinálni, engem is csak másodpercek választottak el a tápszertől.

Mint utóbb rájöttem, a kislány végigaludta ugyan ujjszopással az éjszakát, de szüksége lett volna több cicizésre. A tej mennyisége is az éjszakai kihagyás miatt csökkent le, és nappal akarta pótolni az evéseket - ami persze nem ment.
Őt meg kellett "tanítani" arra, hogy ha 8-kor lefeküdt, éjfélkor és hajnal 4-kor fel kell kelni enni. Ha kivettem az ágyából, cicire raktam akkor persze evett, még a szemét sem nyitotta ki. De önállóan nem kelt fel.

 De végül megcsináltuk, és a most 8 hónapos Lívi is olyan mint a bátyja: szinte
csak szopik, minden egyébbel csak ismerkedik. A 7800 gr-os súlyára pedig igazán nem lehet panasz...


Dea

2002.10.22