Az 5 legjelentősebb változás egy kicsi és családja életében, amikor elindul – Hogyan készüljünk föl rá?
Bizony elérkezett az idő, hiszen gyermeked egyéves kor körül csecsemőből tipegő kisgyermekké avanzsál. Akár kész vagy erre, akár nem, a dolgok innentől kezdve rohamosan megváltoznak. Nézzük csak, miknek is nézünk elébe:
Amíg a kisbabák minél idősebbek, annál cukibbak, („fel” mondja a kislányom, amikor azt akarja, hogy valaki felvegye), egy járni tanuló kicsi fejlődését hangulatváltozások, hisztik és a „nem” szó unos-untalan használata jellemzik.
Egy kicsi életében a járás elsajátítása 12 hónapos kor körül kezdődik, és nagyjából 36 hónapos, mire teljesen stabilan közlekedővé válik. A gyermekek első szülinapja után kezdődik el a küzdelem az önálóságre való törekvés és a szülői bizalom-függőség között – meséli dr. Zelter gyermekpszichológus.
„A gyermekek személyiségfejlődése akkor kezdődik, amikor elkezdik megtanulni, hogy kifejezzék, amit csinálnak vagy csinálni szeretnének”, habár a legtöbb kicsi ilyenkor még nem tudja sem kommunikálni sem pontosan meghatározni szükségleteit. A végeredmény? A szülői kihívások egészen új tárházával kerülünk szembe.
Akár nehezen birkózol meg a kihívásokkal, akár könnyen veszed az akadályokat, alább összegyűjtöttünk néhány olyan változtatási lehetőséget a napi rutinban, melyekre, ha odafigyeltek, nagyban megkönnyíthetitek az életeteket.
1. A reggelek
Ahogy eddig volt: a kis drága, göndör fürtös babádra bármilyen imádnivaló szerelést, hajpántot, rugdalózót, díszt adhattál, ő édesen mosolygott benne mindenkire.
A változás: most bármit szeretnél, minden ruhadarabbal óriási a küzdés, hogy áthámozd fejecskéjén, és képtelen vagy egyetlen csatot is a hajába biggyeszteni, mert ellenáll. „Ez nem a szépérzék hiányáról szól, egyszerűen a kicsik ilyenkor szeretnék a kedvenc kis nadrágot, szoknyácskát, pulcsit vagy színt felvenni magukra” – fejti ki dr. Zelter.
Hogyan tegyük könnyebbé az átmentet: a ruhásszekrény és tartalma ne legyen elérhető a kicsik számára. Ezt ne úgy értsék a szülők, hogy a gyermekek függetlenségének korlátozása a cél, hanem sokkal inkább úgy, hogy a lehetőségeket minimalizáljuk számunkra. „Kisgyermeked a saját akaratát szeretné érvényre juttatni, neked pedig ezt kell kontrollálni. Talán ezt a megoldás kevésbé megerőltető mindkettőtök számára” – magyarázza Zeltser.
A reggelek sokkal gördülékenyebbé tétele céljából este tegyél ki két ruhát, amiből választhat majd, miután fölkelt. Este pedig ösztönözd, hogy gyermeked maga tegye szennyesbe aznapi ruháit és „pápá”-val búcsúzzon is el tőlük, így maga fogja látni, hova kerülnek. Esetleg meg is beszélhetitek, hogy innen kerülnek a mosógépbe, végül vissza a szekrényébe, amíg legközelebb magára öltheti őket.
2. Ebédidő
Ahogy eddig volt: a kicsi eddig boldogan evett meg mindent, amit csak elé raktál, legyen az csicseriborsó, kelkáposzta vagy bármilyen más étel. Annyira büszke voltál, hogy bármit főzöl, mindent eltüntet, hogy kezdted azt gondolni, nem is nehéz dolog szülőnek lenni.
A változás: az új rutin? Megmakacsolja magát és összeszorítja száját, amikor kiskanállal közelítesz felé, így az étel gyakran beterít mindent a közelében. Hamarosan azon kezdesz aggódni, hogy a gyerek éhen hal, így rántott csirkefalatka, tészta és sajt kerülnek elő a hűtőszekrényből az egészséges ennivalók helyett.
„A szülők idegessé válnak, amikor gyermekük, aki addig mindent megevett, hirtelen visszautasítja a megszokott falatokat. Azáltal, hogy egyre kevesebb ételfajtát kínálsz fel neki, az lesz a vége, hogy az egészséges ételek teljesen elmaradnak. A szülők el akarják kerülni a konfliktust, és eleget tesznek a kicsi kívánságának az egészségtelen, de csábítóbb falatok kínálatával. Válogatós gyerekek tehát nem születnek, hanem azzá tesszük őket.”
Hogyan tegyük könnyebbé az átmentet: a gyermekek természetesen ahhoz kezdenek, ami a tányéron a legfinomabbnak ígérkezik, mint adott esetben a rántott csibefalatka. Ahelyett, hogy a kicsi elé tálaljunk egyszerre hot-dogot, brokkolit, rizst stb., a gyermekpszichológus azt ajánlja, hogy inkább kisebb adagokat tegyünk eléjük. Kezdjük a legkevésbé vonzóval, például a zöldségekkel (a legtöbb gyerek számára ezek problémások), és ha éhesek, enni fognak belőle. Így nem a legvágyottabb étellel fog megtelni a pocakjuk és maradnak ki a legtáplálóbb fogások.
3. Közös játék
Ahogy eddig volt: kedvenc Starbucks kávédat szürcsölted, amig kisbabád a hintában csücsült és más gondod nem volt, mint lökdösni őt. Ez valóban nagyon idilli állapot volt, aminek most hirtelen vége szakad.
A változás: a kicsi elkezd járni, beszélni …és ütni!! Semmi sem borítja ki jobban a szülőket, mint amikor felfedezik, hogy az ő egyetlen, kis drága gyermekük hirtelen a játszótér ördöge lesz, megindul és önmagától, szabadon mozogni, cselekedni kezd.
A legtöbbször, ha egy kisgyermek üt, lökdösődik, hajat húzgál, egyszerűen csak nem megfelelő kísérlet tesz a szocializációra.
„Óvoda kezdetéig egyre több szót sajátítanak el a kicsik, majd ezeket szépen össze is teszik, így fejlődik verbális kommunikációjuk.” – magyarázza a gyermekpszichológus. „A hajhúzás az egyik kifejezése még ebben a korban annak, hogy játszani szeretnék veled. Az interakcióra való szándék, szóval ne ijedj meg, mert nem a bántó szándék húzódik meg a cselekedet mögött.”
Hogyan tegyük könnyebbé az átmentet: ha egyedül vagy a kicsivel, próbálj vele szerepjátékokat rögtönözni. Ebben a korban nagy szükségük van a segítségre: ha modellezed és bemutatod, eljátszod vele a viselkedést, amit elvársz, könnyen meg fogják tanulni.
A gyermekek ebben a korban nem vitatkoznak: a hiszti, ütés, lökdösés, csipkelődés frusztrációjuk kifejeződése. Ilyenkor úgy érzik, hogy nem értik meg őket, és ezekkel a cselekedetekkel reagálnak, mert nincs még meg a megfelelő szókészletük. Ha észleled, hogy gyereked furcsán viselkedik, például üti magát, akkor mondd el neki, hogy érted, hogy frusztrált, zaklatott, és közben tereld el a figyelmét az ütésről, orientálva a helyes viselkedés felé, közben szavakkal magyarázva azt.
4. Idő a családtagokkal
Ahogy eddig volt: a kislányod/kisfiad eddig nem tett különbséget szülei között. Mindegy, hogy anya vagy apa fürdette, nem számított, ki mondta az esti mesét.
A változás: kilenchónapos kor körül a baba egyre függetlenebb, megjelenik nála a szeparációs szorongás. Ez az első alkalom, amikor megtapasztalja, hogy Ti nem vagytok ugyanaz a személy, ahogy ő ezt korábban gondolta. Megérti, ha valami ott van, aztán azt, ha hirtelen eltűnik. 18 hónapos korban pedig elkezd előnyben részesíteni dolgokat.
„A kisgyermek elkezdi előnyben részesíteni az egyik szülőt, ami általában az édesanya, hiszen ő van vele a legtöbbet.” (Ez lehet persze az apa, a nagymama vagy a bébiszitter is.)
Hogyan tegyük könnyebbé az átmentet: A legfontosabb, hogy ne vegyük támadásnak a gyerek részéről, amikor a kicsi a másik szülőt akarja helyette. Sok szülő elkezdi megkérdőjelezni nevelését vagy gyermeke szeretetét irányába, de ezt semmiképp se tegyük!
Ha apa napja van, hogy lefektesse a kicsit, nehéz hallgatni anyának, ahogy a gyerek utána zokog, ezért tegyük egyszerűbbé a helyzetet. Az édesanya menjen olyan messzire, hogy ne hallja a sírást. Ha látótávolságon kívül van sokkal könnyebb. A gyermek nem látja, elfelejti, hogy apa helyett anya is ott lehetne, így nem fog sírni utána.” – hangzik a tanács.
Menj inkább sétálni vagy fuss egyet. Hidd el, gyermeked ettől nem fog kevésbé szeretni és amikor reggel meglát, ugyanolyan izgatottan ugrik majd nyakadba, mint előtte.
5. Fektetés
Ahogy eddig volt: anya és apa uralják a helyzetet. Vacsora, fürdetés, fektetés. Egyik a másik után, semmi vita vagy bonyodalom. „Ha egyszer működik, beáll a rutin, az esték örömteli, nyugodt mederben és hangulatban telnek” – állítja dr. Zeltser.
A változás: az új rutin? Ha egyszer gyermeked rájön arra, hogy ki tudja fejezni nemtetszését a lefekvéssel kapcsolatban, azonnal visszavonulót fog fújni. És innentől kezdve egy véget nem érő harcnak fogod megélni a fektetéseket.
Hogyan tegyük könnyebbé az átmentet: ha kicsinyed vitatkozni, tiltakozni kezd, amikor ágyba akarjátok tenni, fontos, hogy következetesek legyetek vele. Ha a szabály az, hogy 3 mese és 2 ének, majd jóéjt puszi, ki kell tartanotok e mellett még akkor is, hogyha a becsukott szobaajtón keresztül is halljátok, hogy tiltakozik ez ellen. Ne menjetek vissza extra ölelésért, pusziért.
„Ez a legfontosabb a szülők számára, hogy kialakítsák a szabályokat és ne engedjenek a gyermekeknek, akik folyamatosan tesztelni próbálják őket” – hívja fel a figyelmet a következetesség fontosságára a gyermekpszichológus.
„Lesz sírás, kiabálás, ágyrángatás, mindent megtesznek majd, hogy bűntudatot keltsenek bennetek. De fontos, hogy kitartsatok, amíg az új alvási szokások mindannyiótokban rögzülnek.” Érdemes egy fél órával korábban kezdeni az egész ceremóniát, hogy legyen bőven időtök minden új dologra, váratlan eseményre. Ha gyermeketeknek egy kicsivel több meggyőzésre van szüksége, érdemes megbeszélni vele, hogy kap egy ún. „jelző kártyát”, ami azt jelenti, hogy egyszer szólhat, ha bármire szüksége van. Persze ez nem azt jelenti, hogy egész éjjel ki-be rohangáltok hozzá, és állandóan szólongat benneteket. Csak egyszer élhet vele. Szép lassan meg kell, hogy értse és el kell elfogadja, nincs mese, időben kell lefeküdni és aludni.
„Ezzel a bizonyos „kártyával” megnyugvást nyer, hogy szólhat, ha valóban szüksége van valamire” – mondja dr.Zelter. Ez egyes gyerekeknél nagy segítség lehet, megszüntetve az állandó kiabálást és ki-be rohangálást. Nyugalom, mert előbb-utóbb minden gyermek kinövi ezt a szükségletét is, és szép lassan magától fog álomba szenderülni.
B.Zs., 2020. szeptember 17.
