Anyai gondoskodás és az agyméret
Vera Weisbecker, a németországi Friedrich Schiller Egyetem és Anjali Goswami, az angliai Cambridge-i Egyetem kutatói csaknem kétszáz erszényes és több mint négyszáz méhlepényes emlős agyméretét hasonlították össze. A két csoport csak távoli rokona egymásnak, és egymástól függetlenül alakult ki körükben a nagy agy.
Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában közzétett eredmények szerint minél tovább fejlődhet az anyaméhben az utód, illetve táplálja az anyja, annál nagyobbra nőhet az agya.
Az eddigi elképzelések szerint az intenzív anyagcsere is fontos tényezőnek számított a nagy agy kifejlődése szempontjából. E feltételezés azonban csak részben helytálló - magyarázta az emlősök agyfejlődésére szakosodott Weisbecker a Der Standard című osztrák napilap internetes kiadása szerint. Az agy fokozott anyagcseréje csak a méhlepényeseknél függ össze a nagyobb agymérettel, míg a szoptatás ideje és az alom nagysága mindkét csoportnál szerepet játszik.
A méhlepényes emlősök intenzív anyagcseréje valószínűleg csak azért függ össze az agymérettel, mert az utódoknak sokáig közvetlen kapcsolatuk van anyjuk anyagcseréjével, és így abból jobban profitálnak - írja az MTI. A tápanyagok közvetlen átvitele lehet annak is az oka, hogy a méhlepényesek lényegesen rövidebb ideig szoptatnak az erszényeseknél, amelyeknél a méhlepény csak pár napra fejlődik ki. Ezt alátámasztja, hogy csak az óriási aggyal rendelkező főemlősök utódgondozási ideje éri el az erszényesekét - véli Weisbecker.
A biológusok mellesleg azzal az igen elterjedt előítélettel is felszámoltak, miszerint az erszényesek agya különösen kicsi. Épp ellenkezőleg, a kisebb erszényesek átlagos agymérete viszonylag nagy. Az eddigi félreértés azon alapult, hogy a főemlősök hatalmas agya miatt nagyobbnak tűnt a méhlepényesek átlagos agymérete.
