A GYERMEK BETEGSÉGE A CSALÁD TÜNETE?

Sokféle szülő sokféle gyermekkel és nagyon különböző problémával érkezik a szakemberhez.

Mégsem ritka, hogy a pszichológussal való közös munka során felmerül a családterápia szükségessége.

A szülőknek nem mindig egyértelmű, hogyan is függhet össze a család működése a gyerek bajával, panaszaival, így kétkedve, hitetlenül fogadják a pszichológus javaslatát.

Családterápiás szemléletben a családról mint rendszerről gondolkodunk.

Ez alatt azt értjük, hogy a család nem pusztán egyének összessége, hanem egy olyan közösség, ahol a tagok egymással kapcsolatban vannak, egymásra hatnak és visszahatnak. A családok létrehoznak, valamilyen szellemben felnevelnek újabb tagokat. Számukra autonómiát biztosítanak, nem várják el, hogy életük végéig velük egy háztartásban éljenek, ők mégis egész életük során a családhoz tartoznak.

A terápiába érkező szülőktől sűrűn hallható, hogy a „gyerekkel van a baj”, vagyis a gyermek viselkedésében észlelnek kedvezőtlen változást, ugyanakkor a család sajátos működése eredményezi és tartja fenn a tünetet.

A gyermek panaszával jelzi, hogy a rendszerben valami nincs rendben. Ezt az a tapasztalat, megfigyelés is bizonyítja, hogy amennyiben a tünetet hordozó családtag állapota javulni kezd, előfordulhat, hogy egy másiké romlik. Mindaddig történik ez így, míg nem alakul ki egy egészségesebb egyensúly.

A következő esetrészletekkel szeretném bemutatni, milyen sokféle oka is lehet egy gyermek tünetének, amiről elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a családi rendszerből gyökerezik.

Egy óvodás kisfiút igen komoly viselkedésproblémák miatt küld az óvoda terápiába. Az első közös találkozásunkkor a szülők elmondják, hogy a gyermek viselkedése kiszámíthatatlan, teljesen tehetetlennek érzik magukat, eszköztáruk végéhez értek. Kérésünkre egy – egyébként tipikus, visszatérő – helyzettel illusztrálják számunkra, mit is értenek magatartásgondok alatt. Amikor az anya vigyáz a kisfiúra, heves érzelmek kerítik hatalmába a gyermeket (pl. az óvodai kerítésbe csimpaszkodik, sír, kiabál, aminek általában több felnőtt is szemtanúja). A szülő minden próbálkozása hiábavaló, végül tanácstalanná válik. Ekkor az apát hívja fel, hogy segítséget kérjen, aki autóba ül és rövid időn belül a helyszínre siet. A kisfiú csakhamar megnyugszik. Családterápiás helyzetben a saját maga módján képes megfogalmazni, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy a szülei együtt legyenek, ne veszekedjenek és egy közös cél érdekében együttműködjenek. Merthogy a szülők kapcsolata konfliktusokkal terhelt, főképp vitatkoznak, az apa időnként külön is költözik a családtól.

– Habár a gyerek ezt nem ilyen tudatosan cselekszi, a negatív magatartás pozitív következménye megerősíti, hogy megéri neki rosszalkodnia. A gyermeki vágya – mint minden gyermeknek -, hogy a család kerek egész legyen, a felnőttek reakciójával megvalósul.

Egy másik család kislányuk miatt keres segítséget. A gyermek éjszaka rendszeresen jelenik meg a szülők hálószobájának ajtajában, mert egyedül nem tud aludni, majd a felnőttek ágyában talál helyet magának. Mivel azonban az ágyban hárman nem férnek el, az apa a nappalijuk kanapéjára kényszerül, ami szokássá válik, a férfi alvóhelye hamarosan ott állandósul. A terápiában csakhamar kiderül, hogy a szülők kapcsolata megromlott, elhidegültek egymástól, mígnem egyikük külső kapcsolatba bonyolódott. Így tulajdonképpen a kislány segítségükre van a felnőtteknek, hisz míg a hálószobájukban alszik, lehetetlenné válik közöttük az intimitás.

 A cikk teljes terjedelmében a gyogyhirek.hu oldalán olvasható.