A csecsemőkori mozgásfejlődés és a későbbi iskolai problémák lehetséges összefüggései
Konduktorként (rövid magyarázatként: a teljes személyiséget figyelembe véve komplex, minden területet fejlesztő szakember) sok éve foglalkozom kis- és extrém kis súllyal született korababákkal, vagy egyéb okból (például szülés körüli problémák miatt) „rizikós” csecsemőkkel, kisgyermekekkel. Az utóbbi években mind a babák, mind a kisgyermekek mozgásfejlődése igencsak fókuszba került.
Ennek természetesen sok előnye van – erre is kitérek -, de – mint mindennek – hátránya is.
Tévhitek a csecsemőkori mozgásfejlődésről
Utóbbi például az, hogy szinte minden szülő aggódva figyeli babáját, hogy úgy fejlődik-e, ahogy „elvárható” (persze kérdés, helyes-e a mérce, mivel akár több hónapos eltérések is olvashatóak, mit mikor „kell” csinálnia egy csecsemőnek). Sokszor hasonlítják össze a legkülönbözőbb csecsemőket, és akinek a babája picit esetleg lassabban kezdi emelni a fejét, vagy forogni, kúszni-mászni, az azonnal rémülten keresi, hova vihetné szegényt, hogy „behozza a lemaradását”.
Itt gyorsan meg is kell jegyeznem, hogy rengeteg tévhit, vagy félreértelmezhető „tény” kering a köztudatban, interneten, (melyeket sokszor sajnos épp szakemberek helytelen kommunikációja indít el), amik az aggodalmakat gerjesztik, s ezek „áldozatai” nem csak a szülők, hanem leginkább a babák. Ezért manapság lassan már minden baba jár valamilyen tornára, terápiára, fejlesztésre, mondván, ártani biztos nem fog. Pedig ez így sajnos nem igaz: a fejlődő idegrendszernek nem tesz jót a szükségtelen, fölösleges „ingertöbblet” (fontos megjegyezni, hogy ezek közé tartozik a korai ültetés, állítás, a túl sok, illetve hangos, villogó játék, a televízió rengeteg ártalmáról nem is beszélve) ezek előnytelen hatása hosszabb távon mutatkozhat meg, akár az iskolában, például figyelemproblémában.
Fontos tudni: igenis lehet különböző az egészséges babák mozgásfejlődése! Ahogy mi felnőttek, ők is különbözhetnek mind alkatban, mind temperamentumban, ezek bizony befolyásolhatják fejlődésüket, nem mindig kóros, ami más.
Miért is fontos mégis ez?
Mivel a mozgás az idegrendszer rendkívül összetett működésének eredménye, a tanulás eszköze – például babánk odamászik az asztalhoz, felemeli a kezét, megragadja és lerántja a terítőt, így tapasztalatot gyűjtve -, így annak tempója és iránya mutatója lehet, hogy fejlődik babánk, idegrendszeréről kaphatunk képet ennek megfigyelésével.
A fent említett „rizikós” babák hosszútávú utánkövetése – még iskolás korban is sokan jönnek kontrollra évente – különösen hasznos, mert így látható igazán, hogy az esetleges eltéréseknek, problémáknak, melyek óvodában, iskolában észlelhetőek, megmutatkoztak-e már a csecsemőkori mozgásfejlődés során.
A válasz: változó!
A cikk további folytatása: felelosszulokiskolaja.hu
