9 mondat, amivel a gyermeked azt fejezi ki, hogy fél valamitől

Az életünk későbbi szakaszában, kamaszként, vagy csak felnőttként döbbenünk rá – esetleg szakember ébreszt rá minket -, hogy bizony akkor és ott, két, három vagy ötéves korunkban az a bizonyos tárgy, helyszín vagy személy, borzalmas félelmet keltett bennünk, ami beépült  a tudatalattinkba és későbbiekben furcsa következményeket okozott.

Persze szülőként azt szeretnénk, ha a mi gyerkőcünk minél kevesebb ilyen élményben részesülne, mindent megosztana velünk, hogy azonnal megérthessük Őt, és feloldhassuk a fóbiáit. Szakértői segítséggel most összeszedtük azokat a lurkónk száját elhagyó mondatokat, kifejezéseket, amik arra utalhatnak, hogy fél valamitől – mégha ezt nem is tudja egyértelműen a tudtunkra adni:

1. „Mi a baj velem?” – Kérdezi a csemetéd, amikor diszkomfortosan érzi magát egy helyzetben, esetleg úgy hiszi, nem felel meg valamilyen elvásásnak, vagy más, mint a többiek.
2. „Nagyon fáradt vagyok.” – A fáradtság persze egy teljesen természetes dolog, de ha a kicsi folyamatos alvási zavarokkal küzd, az pont ugyanazt jelenti, mint nálunk felnőtteknél: állandóan kattog valamin.
3. „Fáj a fejem.” – A testi tüneteket jobban megérti a környezetünk, mintha azt próbálnánk meg elmagyarázni, hogy belül mi zajlik éppen bennünk, ezért gyakran a lelki problémák így manifesztálódnak.
4. „Annyira sajnálom.” – Ha egy kisember állandóan bocsánatot kér mindenért, akkor valószínű, hogy zavarja valami, amit nem tud pontosan kifejezni. Figyeljük meg, hogy mivel lehet összefüggésben ez a szabadkozási inger.
5. „Nem maradhatnék inkább itthon?” – A gyerkőcök elemi ösztöne állandóan menni, mozgásban lenni, „világot látni” (persze ennek az intenzitásatípusfüggő is), ezért elég gyanús, ha mindig ugyanabban a helyzetben kezd hisztizni, hogy már pedig Ő otthon akar maradni.
6. „Ne hagyj itt/ ne menj el!” – Ha a pici már túl van a szeparációs szorongáson, mégis minden alkalommal retteg, hogy ott hagyjátok valahol, valószínű azt hiszi, hogy valami rosszat tett, ezért már nem szeretitek többé. Az én anyukám minden áldott alkalommal elmagyarázta nekem, hogy dehogy hagy el; hiszen múltkor és azelőtt és azelőtt is visszajött értem/hozzám.
7. „Haza akarok menni.” – Ismétli az a gyerkőc, aki kellemetlenül érzi magát társaságban, vagy épp olyan közösségben, ahol korábban negatív élmény érte (például csúfolták, vagy a nagyszülei durván veszekedtek a füle hallatára és azt hiszi, hogy Ő tehet róla).
8. „Felkapcsolva maradhatna a villany éjszakára?” –Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy rájöjjünk, hogy csemeténk fél a sötétben: lehet, hogy attól tart, hogy valaki elrabolja?
9. „Nem akarom!” – A kisembereknek minden újdonság (legyen az akármilyen apró változás is); félelmetes lehet. Persze a változás, a fejlődés az élet természetes velejárója, amit senki sem kerülhet el. Fogd a kezét és beszélj hozzá miközben valami újba vágtok bele!

            Minden esetben az a legfontosabb, hogy megnyugtasd a kicsit, szépen, világosan, kedves hangon elmagyarázd Neki, az ő szintjén, hogy nincs mitől félnie; semmi baj nincs Vele, senki nem akar Neki rosszat, és mindig ott vagy Neki, bármit elmondhat neked habozás nélkül.