8 módszer, amivel a gyermeked önállóságát növelheted

A szülőktől való elszakadás, illetve annak bármilyen apró részlete gyakran ellenállást, hisztit, krokodilkönnyeket válthat ki a lurkóból, ám mégis fontos része (az egyik legfontosabb!) a nevelésnek, a gyermekek fejlődésének. De vajon hogyan és mivel kezdjük? Íme, egy kis útmutató ehhez:

1. Engedjük meg a csemeténknek, hogy egyedül lapozza a könyvet az esti mese alkalmával. Apró lépésnek tűnik, mégis fontos mérföldkő lehet, aminek az az üzenete, hogy már nem csak passzívan vesz részt az esti meseolvasásban/hallgatásban, hanem akár tarthatja is Ő a könyvet a kezében, és Ő „diktálja” a tempót a lapozással.
2. Hagyd meg a gyerkőcödnek azt a lehetőséget, hogy a bilire szoktatás folyamtát ő „menedzselje”. A Te dolgod az, hogy ahányszor csak szükséges, megmutasd, elmagyarázd Neki, hogy hogyan is kell a bilibe pisilni, kakilni, illetve, hogy megnyugtasd, ha esetleg nem sikerül, hogy nincs semmi baj és megdicsérd, ha sikert aratott. Ne feledd, néhány gyermeknek ez egy pofon egyszerű tanulási szakasz, míg másoknak hosszabb idő kell hozzá; légy türelmes.
3. Teríts meg úgy Neki és készítsd elő úgy a vacsit, mintha csak egy felnőttel ennél együtt. Mi műanyag evőeszközöket, illetve a normál székre szerelhető magasítót használunk már, a törlőkendő helyett pedig szalvétát kap Ő is. Ami még jó ötlet lehet, ha felkínálunk Neki több alternatívát, például, hogy milyen zöldség legyen az ebédhez, milyen köret. Nem csak a maga nevében választhat, hanem főzés előtt feltehetjük Neki a kérdést, hogy „rizst vagy krumpli pürét egyen ma a család a husihoz?”.
4. Engedd meg a picinek, hogy Ő válassza ki, milyen ruhát szeretne aznap felvenni a bölcsibe. Azt mindenképpen el kell magyarázni egy 2-3 évesnek, hogy mivel hideg van kint, ezért szükség lesz egy pulcsira és egy sapkára is, de azt simán rábízhatod, hogy az 5 vastag zoknija közül melyiket húzza ma fel (kis segítséggel akár már magától fel is veheti) és a két melegebb pulcsija közül is választhat. Előfordul, hogy így nem lesz makulátlan a megjelenése (nem összeillő ruhadarabokat válogat össze), de elhiszed, hogy ez se Őt, sem pedig a többieket nem fogja zavarni??
5. Vond be a reggeli elkészítésébe. A tipegősöket minden érdekli, amit a szüleik csinálnak, mindenben utánozni akarják őket, vagy segíteni Nekik. Persze akadnak olyan tevékenységek, amik balesetveszélyesek lehetnek, pl.: a vasalás, de vannak olyanok is, amikbe kis kreativitással simán bevonható egy kétéves is. Az összevágott zöldségeket mondjuk nagyszerűen bele tudja dobálni a nagy salátás tálba és a süteményhez szükséges tésztát is összekavarhatja, vagy a szaggatásból megmaradt tésztadarabokat összeszedegetheti (stb.). A reggelihez hajtogathat szalvétát, és a terítésben is segíthet.
6. Tanítsuk meg a gyerkőcünknek, hogy az előrámolt, szétpakolt játékokat bizony is el kell tennie. Ő lesz a rendfelelős a játéksarokban. Ha sehogy sem tudod rávenni, hogy rendet tegyen maga után, feltételhez kötheted a kedvenc bábui használatát. „Csak akkor játszhatsz ezekkel holnap is, ha most elteszed őket a helyükre!”.
7. Osztozz Vele a feladatokon: „ha felveszed a pólód, addig keresek Neked egy nacit”, „ha felhúzod a jobb lábadra a cipőd, akkor én feladom a balra”.
8. Legyen egy saját nasis polca, amit felér. Készíthetsz oda megmosott almát, aszalt gyümölcsöt, kölesgolyót, vagy egyéb egészséges, alternatív rágcsálni valókat, és amikor eljön a tízórai vagy az uzsonna ideje, mondhatod Neki, hogy vegyen arról a polcról nyugodtan, amit szeretne!

            A kicsiknek kezdetben nehéz leválni a szüleikről, de ugyanakkor ez fordítva is igaz. Próbáld megtalálni az egyensúlyt a túlzott szabadság biztosítása (ami veszélyt is jelenthet) és a bekorlátozás között; kísérletezgess, a gyerkőc viselkedése tökéletesen tükrözni fogja, mi a jó Neki.