“3 éves, és még mindig pelenkás - mit rontottam el?”

Coleen meglepő őszinteséggel ír a Scary Mommy oldalán az érzelmi hullámvasútról, amit az okozott, hogy kislánya szélsebesen száguldott a negyedik születésnapja felé, és még mindig nem volt hajlandó használni a vécét. Az anya már mindent kipróbált, minden létező ajánlott és tiltott módszert bevetett, de semmi nem használt: a feje tetejére is állhatott, a gyerek nem produkált a vécébe soha semmit.

“Megvettük az összes létező bugyit. Vásároltunk olyat, amit a kedvenc mesefigurája díszített, rózsaszínt, szivárványos unikornisosat. Már mikroszálas anyagból készültet is beszereztem, hátha az a gond, hogy a többit nem tartja kényelmesnek. Mikor megvásároltuk őket, a lányom mindig mindent megígért, de ahogy hazaértünk ezek az ígéretek köddé váltak. Nem lett belőlük semmi.”

Coleen jól látta, hogy itt már régen nem a visszatartás képességéről volt szó, hanem az akaratok harcáról, ahol úgy tűnt, egyelőre a lánya győzedelmeskedik. Végül a férje - talán pedagógiailag némileg megkérdőjelezhető módon - leültette a kislányt a bilire, a kezébe adta az iPad-et, és arra kérte, próbáljon meg pisilni.

“Kinevettem. Több száz alkalommal próbálkoztam ezzel az elmúlt két évben, és soha nem lett eredménye. A lányom, a korábban ismert módon most is visítani kezdett, majd felállt, a férjem azonban valahogy rávette, hogy üljön vissza. És egyszer csak meghallottam a csorgást a bili alján. Sikerült neki. Sírva fakadt. Úgy elöntötték az érzelmek, hogy azt sem tudta, mi történik vele. Ezután viszont elmosolyodott, és azt mondta: ‘Nem is volt olyan félelmetes.’

Tehát félt. És ezért nem merte elengedni, ami benne volt.”

Tippek pelenkás “nagy” gyerekek szülei számára

A biztató kezdés után azért beletelt még néhány napba, hogy Coleen kislánya végleg elhagyja a pelenkát, de sikerült: rövid időn belül már se éjjelre, se nappalra nem volt rá szükségük, és soha nem fordultak elő balesetek sem. Az anyuka ezért az alábbiakat javasolja azoknak, akik épp hozzájuk hasonló helyzetben vannak:

1. Ne erőltesd!

Persze ezt könnyű mondani, de hidd el, amíg a gyerek nem áll készen, az egész küldetésből nem lesz semmi. És bizony nagy az eltérés a gyerekek között abban, hogy melyikük mikor érzi biztonságosnak, hogy azokat a bizonyos dolgokat kiengedje a testéből. Attól, hogy mondjuk az idősebbik gyereked kétévesen már magabiztosan használta a bilit, előfordulhat, hogy a kisebbik csak három- vagy akár négyévesen jut el erre a pontra.
 

2. Légy türelmes!

Ha már eljutottatok oda, hogy a gyerek maga is vécézni szeretne, időt és energiát kell fektetni abba, hogy ezt megtanítsd neki. Igen, lesznek délutánok, amelyeket a fürdőszoba padlóján kuporogva fogsz tölteni egy halom mesekönyv társaságában, amíg a gyereked vidáman üldögél a vécén, és közben órákig nem történik semmi. Ez ezzel jár. Próbáld meg inkább úgy felfogni, hogy ez egy soha vissza nem térő lehetőség, amit a gyerekeddel kettesben tölthetsz, és amelyre a végén mindketten örömmel gondolhattok vissza.
 

3. Ne legyél mérges, és ne fenyegetőzz!

A hónapokig-évekig tartó eredménytelenség rengeteg szülőnél okozza, hogy egy ponton elszakad a cérna, mégis érdemes észben tartanod, hogy a kiabálás és a büntetés hatására még egyetlen gyermek sem lett szobatiszta (Sőt…) A büntetéssel vagy megvonásokkal járó trenírozás olyan szorongásokat építhet ki, amelyek később akár egész életében elkísérhetik a gyereket - gondoljunk csak a sokakat évtizedekig gyötrő krónikus székrekedésre. Inkább maradjon néhány hónappal tovább a pelenka, mint hogy ehhez a természetes biológiai folyamathoz talán soha le nem küzdhető szégyenérzet, szorongás kapcsolódjon.

4. A meztelenség nem mindenkinél működik

Sokan esküsznek arra a módszerre, hogy nyáron pucéran szaladgáltatják a gyereket, aki így akkor ül rá a bilire, amikor akar, nem kell vetkőznie. Valakinél ez beválik, valakinél nem. Ki lehet próbálni, de ha a gyerek napok múlva is inkább élvezettel pacsál a saját pisijében, inkább engedjétek el. A módszernek ráadásul az a veszélye is megvan, hogy könnyen hoz látszólagos eredményt: a meztelenül mér egész ügyesen vécéző kisgyerek újra bepisil és bekakil, amikor felöltöztetik.
 

5. A legfontosabb a dicséret

Apró jutalmak, mint egy szem cukorka vagy egy matrica bármikor jól jönnek, az igazi adu ász azonban az ölelés és a dicséret. Minden gyerek kicsattan a boldogságtól, ha azt látja, hogy a szülei büszkék rá. 

Végül ne feledd: senki nem állítja, hogy a szobatisztaságra szoktatás a gyereknevelés legvidámabb része, de szörnyű élménynek sem kell lennie. Nem a te hibád, és nem is a gyereké, ha bizonyos változásokhoz idő kell neki. 

-VIA -