10 ok, amiért jó együtt aludni a babával
Nem terveztem, hogy együtt fogunk aludni a gyerekkel. A fejemben az volt a terv, hogy az ágyunk közelében lesz a kiságya, ha éjjel felkel, megszoptatom, aztán mehet aludni mindenki a maga helyére. Mint annyi mindenben, az élet ebben is felülírta az én prekoncepcióimat. Nem mintha bánnám.
Úgy két hét éjszakázás után egyik éjjel ültem a hintaszékben a gyerekkel a karomban , várva, hogy teletöltse a pocakját. Ez akkoriban nem ment gyorsan – volt, hogy másfél órát is elnyammogott, míg sikerült. Elaludhattam, mert egyszer csak arra ébredtem, hogy gurul ki a karomból, esik a föld felé. Még mák, hogy rám volt csatlakoztatva teljes vákuummal, így volt időm elkapni – és csak nekem fájt. Na, ez volt az a pont, amikor megfogadtam, hogy inkább az ágyba veszem be magunk közé.
Onnantól kezdve az első ébredésétől kezdve velünk töltötte az éjszakát. Nem mondom, hogy nem ébredt – mert de -, nem mondom, hogy kialudtam magam – mert nem -, de hogy nem bántam meg, az biztos. És szerencsére a gyerek apja sem bánta, csak amikor már nagyobb volt a gyerek és ringlispílt, valamint kómázó karatemestert játszott éjjelente.
Tudom, hogy sokan ódzkodnak együtt aludni a gyerekkel, mert félnek, hogy ráfekszenek, vagy hogy majd az első fiúját is közéjük fekteti kamaszkorában. Azt gondolom, mindenki maga döntse el, mi a legjobb a baba és a maguk számára is. De azért simán előkaphatok pár tippet, miért is tud jó lenni az, ha beengedjük a babát a szülői ágyba.
-
Nem kell felkelned a meleg ágyból, hogy megnézd, miért sír! Hiszen ott van melletted. Nem kell a sötétben bolyonganod, belerúgni a komód lábába, sőt nagyobb gyerekek esetén a legókockákra lépés veszélye is jelentősen csökken.
-
Sírni is kevesebbet fog éjjelente! Hiszen az együttalvás során annyira ráhangolódsz a gyerekre, hogy olykor már azelőtt megérzed, hogy baja van, hogy sírni kezdene. Így még azelőtt meg tudod nyugtatni, hogy úgy isten igazán rákezdene.
-
Könnyebbé válnak az éjszakai szoptatások! A baba nyekergésére kb. 10 másodperc alatt mellre rakhatod, majd alhatsz tovább. Később ez átcsap önkiszolgáló étterembe, csak annyit fogsz félálomban érezni, hogy valaki felhúzza a pólód-hálóinged, és rácuppan a cicidre.
-
Az együttalvás erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, elősegíti a kötődést.
-
Az együttalvás nagyobb szabadságot ad a gyereknek. A szülőkkel együtt alvó gyerekek ugyanis kevésbé érzik egyedül magukat, nem félnek a lefekvéstől. Nincs hiszti alvás előtt, nincs szeparációs félelem – na, mondjuk ez csak éjszakára igaz.
-
Kevesebb lesz a szennyes ágynemű – ezzel védheted a természetet is. Tudom, hogy úgysem lesz ez a legfontosabb szempont, de mégis…
-
Az együttalvás növeli a gyerekek önbecsülését, és ellenállóbbá teszi őket a stresszel és a feszültséggel szemben. Nem, nem fognak teljesen ránőni anyára és apára!
-
A legédesebb arc látványára fogsz ébredni. Vagy arcok látványára, ha több gyerek is van – és ha elég nagy az ágy.
-
Nincs jobb összebújni a babáddal. Vagy a nagyobb gyerekeddel. Mire észbe kapnánk, a gyerekek felnőnek és kirepülnek, így jobb, ha kiélvezel minden ilyen pillanatot, amíg csak lehet.
- A gyerekeikkel együtt alvó párok roppant kreativitásról tesznek tanúbizonyságot, ha romantikára vágynak. Az együttalvás párti szülők nagy része tudja: nem kell ahhoz egy ágy, hogy egymáséi lehessenek. Az együttalvás így nem jelenti a szexuális élet végét.
Ti együtt alszotok a gyerekkel? Mit tennétek még a listához?
Szilágyi Diána, 2013. május 20.
Babanet hozzászólások(10 hozzászólás)
Egyébként a leírtak nagy része tényleg így van (vagy reméljük így lesz) nálunk is. A 10. ponttal kapcsolatban azért enyhén szólva komoly nehézségekkel küzdünk, lévén hogy a csajszi nappal sem alszik fél óránál többet egyedül, és segítségünk sincsen, akire néha rábízhatnánk. Vagy csak nem vagyunk eléggé kreatívak?
A fiunk 15 hónapos koráig velünk aludt, majd kapott egy "nagyfiús" ágyat, amit rögtön el is fogadott, az ágyam mellé volt téve, ha akart, akkor Anyuhoz át tudott mászni félálomban. Most ott tartunk, hogy délután a nagyágyban alszik, este pedig befekszik, majd félkómásan átmegy. Ő tényleg sokat szopizott éjjelente, s ez kényelmes megoldás volt.
A lányunk mindig i sjó alvó volt, s valahogy Ő ragaszkodik a kis kuckójához. Jön Ő is összebújni, de amikor elfárad, nyűgösködik, letesszük, s alszik is. :)
Szerintem ez egyéniség függő is.
Az én véleményem: ha a gyereknek szüksége van a szülei közelségére, akkor meg kell engedni. :)
Nem, nem is büfiztetem ilyenkor. Mindig szopizásba alszik bele, ilyenkor nem ébresztem fel erővel csak azért, hogy büfizzen. Amíg ez fontos volt, inkább akkor büfiztettem, mikor már láttam, hogy eléggé álmosodik, így csak kevés "buborék" maradt benne a végén. De ezt is könnyebb az ágyban csak félig felülve. Amúgy meg hónapok óta tényleg egyáltalán nem büfiztetem éjjel, nem mutatja semmi jelét, hogy szüksége lenne rá.
Jó, az ágynemű indok tényleg mondvacsinált egy kicsit. :)
Hálóing rángatására felébredek, de nem annyira, hogy ne tudnék 3 perc múlva simán visszaaludni, miután mindketten felvettük a megfelelő pozíciót. És reggelre rendszerint elég homályos emlékeim vannak csak, hány szopi is volt éjjel.
Babával a hónom alatt tényleg kevésbé alszom jól, mint mikor még pocakban lakozott, de összehasonlíthatatlanul jobban, mint a születése utáni első 2 hónapban, amíg erőltettem a kiságyban altatást.
Persze hogy jobb, ha magától átalussza az éjszakát a saját ágyában, ez nem is kérdés. De ha nem megy, akkor a közös alvás is működőképes módszer, és miért ne lennének ennek is előnyei, aminek örülhetünk?
Egyébként épp nemrég beszélgettem erről egy háromgyerekes barátnőmmel. Nála az 1. gyerek simán aludt egyedül, a másodikat meg sehogy se tudták rászoktatni, így maradt a közös alvás. Gyerekfüggő is ez szerintem erősen...