Papinapló 11. – Az első anyák napja

Voltunk babakocsi nélkül szokásos heti nagybevásárolni is, de az egyik nap például leutazott meglátogatni a kollégáit Pestre. Utána elmentünk olyan anyukadolgokat beszerezni, amiket nálunk nem lehet kapni, viszont egyedül nem tudom őket megvenni. Most már biztos az is, hogy Karma úr tréfálkozik velünk, mert egy héttel korábban babakocsival utaztunk, és csak magaspadlós vonatokat sikerült kifogni, míg most, hogy sokkal könnyebb volt a mozgás a kendővel, richtig alacsonypadlósok jöttek. Persze, ezt a menetrendből lehetetlen volt kikövetkeztetni. Na, mindegy. Több internetes fórumon is szót emeltem a vasútállomásunk (Dunakeszi-Gyártelep) akadálymentesítéséért, de a számtalan helyeslő biztatás ellenérre meglepődnék, ha kapnánk egy rámpát. Pedig a környéken sétálva látjuk, hogy nagyon sok babakocsis család lakik errefelé, akik hozzánk hasonlóan nem feltétlenül autóval közlekednek, és több óvoda is van a közelben. Például egy vasutas is a Járműjavító mellett.

A hosszú hétvégén majálisozni is voltunk. Úgy volt, hogy vihetem kendőben Baba urat, de eléggé fújt a szél, akkora pulcsim pedig nincs, amibe ketten is beleférünk. Virágnak ez azért megy jól, mert az én pulcsijaimat veszi föl ilyenkor, amikben akár anya-fiai sátrazni is tudnának. A majálison fellépett a helyi fúvószenekar, amiben korábban Virág fuvolázott. Mimó minden ellenkezés nélkül végigaludta a csinnadrattát. Nem csak a koncertet, de a tumultust is, pont úgy, mint egy héttel korábban a margitszigeti virágültető rekorddöntést. Ez nagyon jó, én is ilyen vagyok. Papa mindig azon kacagott, hogy bármilyen hangazavarban békésen alszom. Ez később nagyon jól jött, amikor belenőttem a fesztiválokba, mert a Nagyszínpad mellett is teljes nyugalomban tudok pihenni. Reméljük, Mimó is ilyen lesz később is, és soha nem kell majd használni az ipari fülvédőmet, amit szükség esetén neki szánok.

Amióta Mimó két hónappal ezelőtt megszületett, nem tudtunk étterembe menni, csak egyszer megálltunk egy gyorsétterem ablakánál, egyszer meg egy török étterem teraszán Virág gyorsan belapátolt fél adag kebabot. Most merészebbek voltunk, és a majális után bementünk a kedvenc kis pizzériánkba, és ha nem is a legkényelmesebben, de megebédeltünk. Először Mimó lakott jól Viru szoponcsója alatt, aztán, amíg a mamája evett, én vigyáztam rá. Csodálatos ötlet volt Virutól ez a lepel, tényleg a leghülyébb helyeken is lehet vele gyereket etetni úgy, hogy nem kell kényszervillantania az anyukának.

Megünnepeltük az első anyák napját Elmo vendégszereplésével. Viru már hetek óta mondogatta, hogy szeretne egy kis piros szörnyit, így szereztem egyet. Persze kiderült, hogy nem magának, hanem Mimónak szánta, aki ennek láthatóan nagyon örült. Még pár év, és énekelni és táncolni is fogunk a mamácskának. Vagy legalábbis Mimó.