Olinapló – Mostanra egymáshoz simultunk

De megugrottuk az akadályt! Végig vidám volt, barátságos, egy igazi kis mosolyalbum és nagyon tetszett neki a Balatonban pancsikolás.

Ez az év már biztos, hogy nem a mi évünk, ezt elkönyveltük magunkban. Azon kívül, hogy a családban született két kis tündéri picur és apukám hatvanéves lett júliusban, nem igazán tudok pozitívumokat mondani. Műtétek, betegségek, kórházban töltött hetek, Mr. Mimi és az én családom részéről is. A nyaralásunk második napján jött a telefon, rosszul lett a sógorom, most próbálják újraéleszteni. Aztán néhány perc múlva jött az újabb hívás, a kiérkező mentősök sem tudtak rajta segíteni.

Az élet igazságtalan, mindig a jó emberek mennek el korán, még nem volt hatvan éves, most született két hónapja az első vérszerinti unokája. Ő aztán tényleg tartalmas életet élt, és tudott is élni, volt, aki neheztelt rá, mert határozott véleménye volt mindenről és mindenkiről, de nem akart rosszat senkinek sem. A család egyik alappillére volt és most örökre elment. Mindig csodálattal néztem, mennyire szerették egymást a sógornőmmel, nekem ők voltak együtt az egyik legjobb példa arra, hogyan is kellene a pároknak egymáshoz viszonyulniuk. Hogyan kellene tisztelniük, szeretniük egymást, hosszú, együtt töltött évtizedek után is. Nagy űrt hagyott maga után sokunkban.

Szeretném, ha Oli, amikor felnő, a mi kapcsolatunkat Mr. Mimivel ugyanilyennek látná, és jó példát szolgáltatnánk neki, ha párt kell majd választania magának. Manapság az emberek nemigen veszik komolyan a házasságkötéskor kimondott esküjüket, csak jóban és egészségben tartanak ki, de ha jön egy kis hullámvölgy vagy betegség-nehézségek, rögtön visszakoznak.

Persze Olinak a párválasztás még igen-igen messze van, a napjait most még azzal tölti, hogy továbbra is összeveszik a zsiráffal, a vizilóval és a többiekkel. A hátáról már nagy biztonsággal tud a hasára fordulni, hosszas nyögés után a kezét is ki tudja szabadítani maga alól, de a visszafordulás még nem igazán akar neki sikeredni.

A hozzátáplálást már néhány hete elkezdtük, uzsonnára már simán megeszik 120-130 ml barackpürét. A védőnő tanácsára elkezdtük hozzászoktatni a gluténhoz, mindennap egy teáskanálnyi babakekszet zúzunk bele a gyümölcspürébe. Néhány napja már főzeléket is kap mindennap ebédre, a sárgarépát még szokja, de az édesburgonya nagyon ízlik neki.

Amióta ennyire meleg van, az étvágya csökkent egy picit, egyszerre kisebb mennyiséget tud megenni, de abból viszont többször és kicsit gyakrabban, éjszakánként általában kétszer kelünk. Az alvási szokásai is változtak kicsit, napközben kétszer-háromszor van igénye a szundikálásra, ilyenkor 1-1,5 órát, néha picit többet is alszik egyszerre, de a meleg miatt kicsit nyugtalanabb az álma.

Nagyon kiegyensúlyozott baba, mindenkivel barátságos és egy-két esetet leszámítva viszonozza az idegenek mosolyát is. El nem tudom mondani, hogy mennyire felemelő és szívet melengető érzés reggelente úgy ébredni, hogy mosolyog ránk.

Mostanra már kiegészítjük egymást, egymáshoz simultunk úgy igazán. Ösztönösen tudom és érzem, hogy mikor miért nyűgös, miért néz úgy, ahogy, mit szeretne éppen, és ez nagy biztonságérzetet ad nekem és neki is.

Mimi