Olinapló - Egy korszak lezárul

A siófoki nyaralás után néhány napra elruccantuk a Balatonra a szüleimmel, még egy utolsó csobbanásra. Oli most is nagyon jól bírta a gyűrődést, éjszaka jól aludt és az étvágya is nagyon jó volt, élvezte, hogy tényleg mindenki csak vele foglalkozik egész nap. A víz nagyon hideg volt, de még ez sem vette el a kedvét, hogy pacsáljon egy nagyot, idén utoljára.

Miután hazaérkeztünk láttam rajta, hogy örült neki, hogy itthon vagyunk, hatalmas mosollyal az arcán nyugtázta, hogy a játékai, pelenkázója és a kiságya még mindig megvan, sőt ott van, ahol hagytuk.

Az igazat megvallva, nekünk is jól esett újra itthon lenni, jó volt a nyaralás, imádunk a Balaton körül utazgatni, kirándulni, de elég volt erre a nyárra a barangolásból.

Mr. Mimi még néhány napot itthon van szerencsére, lesz időnk mindent kimosni, kicsit összepakolni, és persze kipihenni a nyaralást. Fura dolog egyébként, hogy most mennyivel másabb már gyerekkel utazni, sokkal fárasztóbb, megerőltetőbb, ráadásul egy féléves babával egy teljesen új helyen, ahol nem áll kézre semmi sem igazán, pláne nem a pihenésről szól a dolog, nem lankadhat a figyelem egy percre sem, és később ez még rosszabb lesz.

Valahogy ilyenkor az ősz közeledtével egyre kevesebb energiát érzek magamban és a jókedvem is megcsappan kicsit, szeretem az őszt, de a tél abszolút nem az én évszakom. Azért próbálunk készülni a hidegebb napokra és egy kis nyarat „megmenteni”, már ott sorakoznak a polcon a sárgabarack és a fahéjas-szilva lekvárok a polcon. Olinak pedig a mélyhűtőben a feldarabolt gyümölcsök várják, hogy uzsonnaként végezzék a pocakjában.

A nyár vége nekem olyan, mint az újév kezdete: valami lezárul, valaminek vége lesz, de helyette új dolgok jönnek. Ilyen most nekem ez az időszak, vége lesz a nyárnak, Oli már több mint fél éve kint van a pocakomból és a baba naplónak-Oli naplónak is vége lesz.

Nehéz volt elhatározni, hogy abbahagyjam az írását, mert nagyon szerettem és nem csak magamnak és Olinak, de nektek is írtam a naplókat. Viszont most úgy érzem, hogy a napló áll az utolsó helyen nálam, és azt az időt, amit az írásával töltök, valakitől-valamitől elveszem. Itt az idő, hogy újra elkezdjek aktívabban sportolni, tanulni valamit, jönni-menni Olival és Mr. Mimivel, kirándulni, földön hemperegni, sokat olvasni és persze pihenni.

Nagyon hálás vagyok, amiért ennyien olvastatok és persze hozzászóltatok, ha kellett segítettetek és tanácsot adtatok, tapasztalatot osztottatok meg velem. Mindenkinek csupa-csupa jót kívánok!

Már nem vagyok bánatos, hogy nem lehet több gyerkőcünk, Oli a mi kis igazi csodánk, aki úgy tökéletes nekünk, ahogy van, vele lett teljes az életünk, legalább neki is többet tudunk adni mindenből, amiből kell: szeretetből, ölelésből, időből.. A lényeg, hogy együtt vagyunk, boldogan, szeretetben, hárman - egy erős egységben.

Mimi