Miért jó a babaúszás?Interjú Bujdosó-Farkas Bernadett gyógypedagógussal

De hogyan is zajlik mindez? Interjúmban többek közt erről kérdeztem Bujdosó-Farkas Bernadett gyógypedagógust, aki gyakorlott mozgásterapeutaként és babaúszás-oktatóként szívesen osztotta meg velem tapasztalatait.

- Mit nevezünk tulajdonképpen babaúszásnak?

- A babaúszás pontos meghatározása a vízbiztonság kialakítása, valamint a víz megszerettetése örömteli mozgásos élmény nyújtása közben, szem előtt tartva a gyermek életkori jellemzőit. A foglalkozások lépcsőzetesen haladnak, a vízhez szoktatás alaplépésein keresztül egészen az úszásoktatásig. Otthoni környezetben kéthetes, illetve uszodai körülmények között három hónapos korban kezdhető a víz megszerettetése.

-  Milyen körülmények szükségeltetnek ehhez az uszodákban?

- A babákkal csakis az erre a célra kialakított, vízforgatós medencében lehet foglalkozni, amelynek hőmérséklete a szokásos uszodavíznél melegebb, 31-32°C-os. Fontos a speciális vízfertőtlenítés is, ami nem irritálja az érzékeny bababőrt, viszont elpusztítja a kórokozókat.

- Milyen előremutató hatásai vannak a babaúszásnak?

- A víz nyomása nehezíti a belégzést, így erősödik a tüdő, nő a vitálkapacitás és fejlődik a tudatos légzésszabályozás. A babaúszás segít az egyensúlyi helyzet megtartásában, és fokozza a vérkeringést is, míg a gravitáció hatásának csökkenése miatt a gyermek könnyebben mozog. A közegellenállás hatására erősödnek az izmok, javul a baba erőnléte, emellett a langyos víz lazító, nyugtató hatással bír.

- Tapasztalható-e a motoros képességek szempontjából bármiféle pozitív hatás?

- Természetesen, remek erősítés a nyak- és hátizmok számára, ezek működése a fiziológiás mozgássor alapja, valamint megelőzhető a későbbi eltorzulások – pl. gerincferdülés, lúdtalp kialakulása is. A vízben végzett mozgás hatására mind a szimmetrikus, mind az alternáló végtagmozgások gyakorlásra kerülnek, így segítve a szárazföldi mozgás helyes kialakulását. A tapintásra vonatkozó és egyensúlyi ingerek hatására fejlődik a testtudat, a térérzékelés és az egyensúly összehangolása.

- Mesélnél egy kicsit a foglalkozás menetéről?

- Egy kis bemelegítés után az anyukák vagy apukák a babákkal belépnek a medencébe. A babaúszást tartó szakember irányítása alatt a következő feladatok követik egymást: a legkisebbeknél arclocsolások – ezek előzik meg a későbbi merülést -, háton lebegések, hason vagy háton siklások, és a test síkjai körüli forgatások – pl. hasról-hátra, miközben anya vagy apa fogja a gyermeket. A nagyobbaknál lábtempók, színes játékok gyűjtése a víz alól, buborékfújás, a medence szélén kikapaszkodás-kimászás-beugrás, és önmentés tartozik a feladatok közé. A foglalkozás alatt ritmikus versikékkel adunk nyomatékot a mozgás ütemének.

- A foglalkozásokra hogyan készüljenek a szülők, és milyen felszerelést vigyenek magukkal?

- Az első alkalmat előzze meg a baba fürdővizének napról-napra történő, fokozatos hűtése, közelítve az uszoda 30-32°C-os vízhőmérsékletéhez. Az első foglalkozáson megtanult arclocsolást minden esti fürdésnél ismételjék a babánál, így az uszodában nem lesz számára kellemetlen. A sima vizi pelenka helyett speciális, belső védelemmel ellátott fürdőnadrágra lesz szükség.

- Milyen a hangulata egy ilyen programnak?

- A kezdeti félénkség után a babák remekül érzik magukat, vidám hangokat hallatnak a feladatok alatt, és egyre bátrabban mozognak. Néha a szülők feszengenek, de rájuk is jótékony hatással van a langyos víz és a gyerekek jókedve. Fontos, hogy ők is jól érezzék magukat, hiszen a baba elsősorban bennük bízik. A kölcsönös bizalmon alapuló „vízben lét” nagy mértékben hozzájárul a szülő-gyermek kapcsolat elmélyítéséhez is.