Koppi-napló – Unalom ellen logisztika

És mikor végre biztos vagyok a dolgomban, kiderül, hogy magamnak csak egy pénztárcát hoztam, szóval, ami épphogy kell… Persze az igaz, hogy az elején a sok kórházasdi miatt bele kellett volna szoknom a cuccolásba, de akkor inkább a fél házat a kocsiba dobtam, minthogy csak átgondolás alapján pakoltam volna.

Vasárnap nagy mosogatás, pakolás, főzés közepette Koppány majdnem keresztapuja ránk írt, hogy ugyan nem-e mennénk velük együtt harcászati fesztiválra… Jó-jó, nem két perc alatt döntöttünk, de apuval és Koppival elmentünk. Kezdem ott, hogy minden érdekel, ami autó, terepjáró, mozgó jármű, 2 keréktől a 4 keréken át a lánctalpig, sőt bármi, a hajó, a repülő, a helikopter, minden. Most nem találok egy jó szót rá, de kevés dolog van, ami nem érdekel. És odafent tudták, hogy így elsőre fiús anyukának kell lennem.

Közel egy óra alatt összepakoltam Koppinak, szerencsére a zuhogó esőre és a babakocsival nem túlságosan járható terepre is gondolva. Az utolsó 10 percemet saját öltöztetésemmel töltöttem, majd rájöttem, hogy egy 27 fokba - vagy nyárra - való, emberien kinéző ruhám sincs, így egy beleférek és foltmentes farmer-ing-trikó kombó mellett döntöttem, de tizedannyi idő alatt, mint Koppi előtt valaha is.

És igen, Koppánynak sikerült mindenre gondolni, viszont arra nem, hogy ha elfelejtek enni, akkor egy erős hányinger mellé még a szédülés is rám tör. Ájulás nélkül megúsztam, mert kamasz kísérőnk anyukája gondolt a fiának szendvics eltevésre, így megmentve engem is. Újabb tanulság: a kocsi tartalma egy kekszes zacsival is nőni fog. Koppi jól viselte az embereket, ahogy eddig is, a katonai motoroktól nem kapott szívrohamot és röhögcsélve nézte a dübörgő tankot.

Múlt hét elején megvolt az első bemutatkozás, Koppi és a családom is megismerte választottamat. Végül is ilyen picinek ez nem nagy megrázkódtatás, sőt nagy poén volt, hiszen végre volt valaki, aki benne volt az eldobom és te add vissza játékban.

Amúgy úgy érzem, hogy lényegesen könnyebb helyzetben vagyok, mint sok egyedül álló anyuka, hiszen mama és papa szívesen vigyáznak Koppira, így nem minden esetben kell átcuccolni egy háromnegyed órányira gyermekkel együtt. Vagy éppen azért is szerencsés vagyok, mert páromnak van fogalma egy baba-gyermek működéséről, mivel neki is van egy pici fia. Szóval sokan nem így gondolják, de nem ördögtől való bűn, ha a héten egy éjszakát nem itthon töltök, ilyenkor Koppány Mamával és Papával tölti a délutánt és ők fektetik le, majd másnap reggel 6-7-kor már velem kel fel.

Gyorsan telnek így a napok, nagyon gyorsan, Koppány az első, körülötte forog a világom, de itthon is már egész jól helyt állok ügyintézés és háztartás terén. 7 és fél hónap után végre nem érzéketlen a császáros hegem és környéke, szóval végre érzem a hasam alsó részét is. Így a plusz logisztika már csak azért kell az életembe, hogy ne unatkozzak…

Csumpi