Koppi-napló – Szeparációs szorongás ON

De hogy igazán élvezhető névnapja legyen később, úgy döntöttem, július 9.-én, a Sarolta névnaphoz közeli dátumon tartjuk majd családilag - mintha nem köszöntenénk majd fel mi is kétszer. Persze ennek még ilyen pici korában nincs jelentősége, de a későbbiek során jó, ha nem csúsznak össze a jeles alkalmak. Így holnapra: Boldog Névnapot, kicsi fiam, 9 hónaposan és 3 naposan!

Igen, egyre közelebb az az első szülinap, de első akadályként a keresztelőt szeretném letudni családi körben. Mivel szeretném, hogy nagynénémék is itt legyenek, így augusztusban csupán két hétre korlátozódik az idő, amikor megtarthatjuk. Még sehogy nem állok a szervezéssel. Kellene találnom egy református lelkészt és templomot a környéken, ahol megkeresztelik. Nem vagyok vallásos, de nekem fontos családi hagyomány a keresztelés. Koppány majd eldönti, hogy hogyan szeretné élni az életét, de szeretném, hogy a keresztséget felvegye. Így nagyon-nagyon tervezek, de mindig közbejön valami. Ha augusztusban nem jön össze, akkor majd egyszer csak meglesz, mondjuk, vicces lesz egy szaladó gyermeket elkapni a templomban, ha későbbre csúszunk.

Lassan tényleg ott tartunk a hozzátáplálással, hogy mindent ehet Koppi. Azért valljuk be, egy jó szülinapi tortában pacsmagoláshoz, szétkenéshez - és tuti hogy enni fog belőle, nem tudom megakadályozni, ha csak nem akarok vele „összeveszeni”-, nem lenne hátrány, ha már minden összetevője megengedett lenne. Megvolt az első tojássárgája kóstoltatás főzelékben és egyre többet hisztizik, ha nem kap az épp aktuális étkezésemből - ilyenkor vagy kenyér, kifli, zsömi darabkát kap, vagy tönkölybúza bulátát, vagy natúr puffasztott rizskarikát. De múltkor például már családi főtt kukoricázást tartottunk a szobám padlójára ülve, szerencsére a kukorica elég korán ehető, így nem volt probléma. Nekem alapból nem jutott eszembe Koppánynak adni belőle, de ha láttátok volna azt a könyörgő, síró tekintetet, ti is adtatok volna.

És a sírás. Kezdek utána olvasni, hogy pontosan mi a szeparációs szorongás. Mert olyat tapasztalok Koppin, ami rá nem jellemző. Baba-mama találkozón sírt az összes babától, aki visított, kommunikált, elvette a játékát. Eddig ezt olyan szépen viselte. És ő, aki imádja az idegeneket, csak ránéz egy új arc, rögtön összerezzen és sír. Itthon is, ha kimegyek a szobából bármi miatt, vége a világnak. Kicsit nehéz eldöntenem, hogyan kezeljem. Nekem nagyon jó sorom volt eddig, tudtam itthon csinálni a dolgaimat, Koppi szépen eljátszott, néha velem, majd visszaraktam és folytattam a tennivalókat.

És ha már említettem, megvolt az első Baba találkozó. Múlt évben még pocakosan futottunk össze, és így, közel egy év után megismételtük. A 2013. októberi babások száma sajnos csökkent, de 13-an összegyűltünk és eltöltöttünk egy kellemes napot a Kopaszi-gátnál. Először is nagyon szép hely, másodszor nagyon jól éreztem-éreztük magam-magunkat. Koppi az előbb említettek miatt nem úgy oldódott, mint egy pezsgőtabletta, de azért érzékeny a lányok közeledésére, olyankor talán nem kezdett el sírni. Igazi kis pasi!

Ami viszont nagyon-nagyon nem tetszik, hogy ha egy étterem bababarátnak hirdeti magát, akkor az mindent jelent, csak azt nem, amit az ember elvárna (akkor miért hirdetik?). Ritkán járok-járunk anyás-babás társaságba. De annyira tetszik, hogy lehetünk bármilyen korúak, bármennyi gyermekkel, nem csak a babákról tudunk beszélgetni, hanem az élet egyéb dolgairól is.

És így végszónak még egy gondolat: Neveljünk nyitott és elfogadó gyermekeket! Nem vagyok hajlandó Koppányt szemellenzővel és korlátokkal felfegyverkezve felnevelni, sok támadás ér engem is, azért mert máshogy nézek a világra, de itt lenne az ideje, ha csak egyszerűen elfogadnánk másokat, úgy ahogy vannak.

Csumpi