Gyerek lesz a babából
Lopott pillanatok a múltból
Mennyire kicsi egy 18 hónapos? Baba még, avagy már kisgyerek? A kérdés jogosan vetődik fel bennem korosztályos topikokba beleolvasva. Hatalmas különbségek vannak a másfél éves cseppségek között! Némelyek babaként kezelik a másfél évest, cumis üvegből itatják, pépessel etetik, rácsos ágyban altatják. Mintha csak meg akarnák hosszabbítani a csecsemőkort.
Angi már másfél éves. A babaságát elvesztette, nincs nagy pókhasa, hurkás combja, most már egyre inkább kisgyerekforma. A múlt hónap óta hízott fél kilót és nőtt két centit. Etessem vagy ruházzam?
Én Angit már sokkal inkább gyereknek látom, mint babának. Nem iszik cumisüvegből - sosem tette -, poharazik már nagyon régóta, méghozzá egyedül is szépen. A kanalazás is elég jó hatásfokkal megy már neki. Nem tejpépezünk - pláne nem tápszerezünk és babatejezünk! -, és ha valamilyen csoda folytán végigaludná az éjszakákat, rendes ágyba fektetném, nem rácsosba. Ételek miatt nem aggódom, csokit is ehet, meg csípős kolbászt, kovászos uborkát, szereti mindet.
Most újra nagyon rajtam lógós, ami persze igazán fárasztó. Az éjszakákat még mindig nem alussza végig, ami nekem kezd kissé sok lenni.
Akaratát szavak nélkül is képes kifejezni. Már úgy értem: számomra érthető szavak nélkül. Kézen fog, közli, hogy séta, és odavonszol a hűtőhöz. Megvárja, míg kinyitom, aztán: hammammam! felkiáltással mutogatni kezd a túrórudik felé. Ha nincs, akkor roppant csalódott, de egy kis banán vagy alma kibékíti. Kis éhenkórász, képes kinézni bárki szájából a falatokat.
Fölmászós, gombnyomkodós, a múltkor épp idejében sikerült kikapcsolnom a sütőt, mielőtt meggyulladt volna benne a serpenyő. Mert a kisasszony meg akarta grillezni.
Utálja, ha énekelek neki, pedig biz’isten nem vagyok hamis. De képes elbőgni magát ettől.
Java-zik, holott az egyáltalán nem egyszerű egy ekkorkának; finom kézmunkát igényel; ugyanis nem csak szétszedi, hanem össze is rakja. Egymás után százszor is, akár.
-Szíp! Szíp! -mutogatja a nadrágját, és minden mozdulatával azt demonstrálja, hogy fel akarja venni ezt a ruhadarabot. Magyaráz is hozzá, minden ,,mondata" végén hozzáteszi, hogy cicaaa (engem szokott így hívni, az apjától tanulta).
És bár rendes anya vagyok, és értem is, mit akar, de 15 fokban mégsem adom rá a legbéleltebb vastag nadrágját, hiába tényleg szíp.
Sétákhoz már nem használunk babakocsit. Nem hord rugikat, hálózsákot, főkötőt.
Irtó aranyos, édes, életvidám, kommunikatív, én pedig egyáltalán nem vagyok elfogult. S noha nem sok szóval érteti meg magát, mégis, látom, hogy gondolkodik. Nem úgy, mint egy baba, hanem mint egy kisgyerek.
Ti hogy látjátok, mi az a pont, életkor, amikor gyerek lesz a babából?
Nágel Zsuzsi, 2013. augusztus 26.
