Babanapló 1. - Sikerült mindenben meglepnie

Közben jól kimérgelődtem magam, mert annyira egyértelmű, hogy nagy részben a kórházi rutin rontotta el nekik már a kezdeteknél a dolgot! Háromóránkénti szoptatás egy mellből, korlátozott ideig, szopások mérése, és ha nincs meg a baba kiszámított „adagja”, akkor kötelező tápszeres pótlás. Nem csoda, hogy tápszerrecepttel, csökkenő tejmennyiséggel és egy hatalmas adag stresszel jön haza az anyuka. A félreértések elkerülése végett, ez nem a mi kórházunk! Mondtam is neki, hogy legközelebb helyben szüljön.

Nagyon örülök, hogy így összehozott a sors minket, ha a gyerekeink tejtestvérek, akkor mi akár barátnők is lehetnénk. Abból nincs túl sok itt helyben. Pláne majdnem teljesen egykorú gyerekekkel. Akár még egymásra is bízhatnánk őket később, sőt, óvodába is együtt fognak járni.

Persze a fejés megkezdése Csongornak okozott egy kis zavart, hiszen abból a kereslet-kínálati egyensúlyból, ami lassan kezdett beállni, most hirtelen eltűnt másfél-két deci tej naponta. Ő viszont ügyesen követte a változást: megint volt két olyan napunk, mintha növekedési ugrása lett volna, és nagyjából félóránként kért enni. A melleimnek se egyszerű, csak úgy kapkodták a fejüket, hogy most akkor mi van? Hirtelen megint ennyivel több kell?

Ötödik napja fejek, ma már talán úgy érzem, visszaáll a rend. Valamivel hosszabbakat alszik Csongor, és talán az éjszakák is alakulnak. Már a második-harmadik éjszakát töltöttük úgy, hogy nem kellett vele órákat töltenem ébren a nappaliban. Cserébe volt olyan, hogy azt hittem, evett és visszaaludt, én is épp kényelmesen elhelyezkedtem a jó meleg ágyamban, mire újra hívott, és ezt még néhányszor, ötperces éppencsak-elalvásokat engedélyezve. De már ez is sokkal jobb, mint több óra ébren. Remélem, apránként alakul majd, arra nem számítok, hogy hamar átaludná az éjszakát, egyik fiam se kényeztetett ezzel.

Bár úgy látszik, akár a terhességet nézem, akár a szülést, akár ezeket az első heteket vagy a szoptatást – az ember mindig tanul valamit. Volt egy elképzelésem, hogy ismerem magamat, tudom, milyen vagyok, amikor babát várok, hogyan szülök, hogy működik a testem. Csongornak sikerült mindenben meglepnie. Most például a szoptatással kapcsolatban, hiszen az volt a meggyőződésem, hogy nekem sosem szokott sok tejem lenni, semmi felesleg, csak épp elég, illetve hogy elég hamar beáll nálam az egyensúly, és megszokja az ingert a testem, utána pedig már nem kell melltartóbetétet használnom, nem folyik éjjel a tejem és nincs spontán erős, fájdalmas tejleadó reflexem csak úgy, a nap közepén, bárhol, bármikor. Az is lehet, hogy az emlékezetem csal, és a fiúknál is később köszöntött be ez az állapot, hiszen még csak négy hét telt el a szülés óta. És nincs is gond ezzel, szerencsére azt jelzi, hogy van mit enni Csongornak, de azért várom, hogy elmúljanak ezek az apróbb kellemetlenségek. Meg azt, hogy vehessek egy hosszú, forró kádfürdőt.

Csongor egyébként nő, növekszik, folyamatosan pakolom el a kinőtt kisruhákat. Tegnap új hálózsákot adtam rá, amire emlékeztem, hogy Regőre később adtam, és rá akkor még óriási volt – hát Csongorra nem. Kíváncsi vagyok, mennyit nőtt ezen a héten. Az alvása változása mellett most már ébren is vannak olyan percek, amikor leteszem a kanapéra vagy a hintájába, és nézelődik pár percig. Karban függőlegesen tartva szépen tartja a fejét, hason viszont egyelőre nem szeret lenni, nem is erőltetem. Igazi mosolyt még nem láttam tőle, de az a kis angyalmosoly időnként átsuhan az arcán, és nagyon édes.

Timi