Babanapló 1. – Függetlenül a gyerekektől

Lássuk, mik is ezek az örömforrások. Ott vannak például a barátaim. A csajok, akikkel egy korábbi munkahelyen alakultunk baráti körré, aztán szétszóródtunk a város minden irányába, ketten gyerekeket is szültünk azóta, de a rendszeres találkozóink megvannak, mióta vége a közös munkahelynek. Nagyjából havonta jövünk össze, kidumáljuk a pasikat, a munkahelyeket, persze a gyerekeket is. Most nagyon hosszú idő telt el, egy találkozó volt, amin nem vettem részt, mert Csongor nagyon picike volt még, így összesen bő öt hónapot hagytam ki, amikor nem láttam őket személyesen.

Hát ez tűrhetetlen állapot volt, szerencsére a hétre megszerveződött egy délutáni kiülős-teraszos alkalom. Végre smink, új cipő, és a fő ékességem a kisfiam volt, mert úgy alakult, hogy magammal vittem. Jó volt a beszélgetés, finom a tejeskávé, még jobb a hatalmas adag gyümölcsös limonádé, de vajon mit meséltem itthon, amikor hazaértem? Hogy mennyire tetszett a lányoknak Csongor, milyen nyugodt baba volt, milyen szép szerintük a szeme, és az orra tiszta apja.

Aztán ott vannak a hobbik, amikre szintén mindennap időt szakítok. Van az írás – elég sűrűn blogolok, kicsit grafomán vagyok, és szeretnék fejlődni is ebben. Na nem a mániában, hanem az íráskészségben. Reggel, amikor Csongorral a család többi tagjánál korábban kelünk, bekapcsolom a számítógépet, megiszom a napindító narancslémet, szoptatok és elolvasom a barátaim blogjait. Írni akkor szoktam, amikor alszanak délután vagy este, mindenféléről, ami foglalkoztat: a könyvekről, amiket olvastam, a problémákról, amik foglalkoztatnak, és természetesen a gyerekeimről.

Olvasok is, eléggé mindenevő vagyok, erre főleg az alvás előtti percekben jut időm, és a párom már jót mulat rajtam, amikor néhány sor után a nyitott oldalak közé bukik a fejem. Szerinte, ha bármikor aludni akarok, elég magam elé helyezni egy könyvet, és már szundítok is. De azért Csongor első ébredése után még szoktam újra próbálkozni, körülbelül ugyanilyen sikerrel.

A másik fontos hobbim a kötés, nagyon élvezem, teljesen kikapcsol, és örülök, hogy most újra divatos, gombamód szaporodnak a kötős blogok, fórumok, internetoldalak és webshopok. A legutóbbi munkám egy szépséges kendő, legalábbis nekem nagyon tetszik. Na mi volt az első dolgom, miután elkészült? Leterítettem egy takarót a földre alapnak, levetkőztettem Csongort, becsomagoltam a kendőbe és kattogtattam a fényképezőgépet. Ja, mert fotózni is szeretek. Főleg a gyerekeket.

Ott van még a kert, jó nagy, idén tudatosan úgy ültettük be, hogy arra számítottunk, hogy nem lesz túl sok időm vele foglalkozni három gyerek mellett. Azért ma felástam a leendő homokozó helyét – mai sport ezzel letudva – és milyen jó, hogy decemberi babám van, mert mire hat hónapos lesz, pont érik majd a barack meg a meggy.

Tényleg, most, hogy így nézem, miket is írtam, remélem, látszik, mennyire sokoldalú vagyok és abszolút nem szűkültem be. Nem, nem csak a fiaimmal foglalkozom egész nap, dehogy, nem rajtuk jár az agyam. Jó, most épp azon gondolkodom, hogy mit kapjon Regő a névnapjára, meg hogy de jó lesz, ha Marcinak végre nyári szünet lesz az iskolában, és hogy Csongor mennyit gyarapodott. Valóban egy csomó jó élmény ér, amelyek mind-mind függetlenek a gyerekektől. Vagy mégse?

Timi