Babanapló 1. – Erre átaludta az éjszakát

Előre beharangoztam, hogy most lesz Csongor első házon kívül, anyukáméknál töltött hétvégéje. Jól sült el! Felkészítettem magam, hogy talán romokban fogok hazajönni, de egyáltalán nem is lett így. Viszonylag jól aludt nappal is Csongor, éjjel úgy, mint itthon a kiságyban, mosolygott is, nézelődött is, kedvesen beszélgetett azzal, aki fölé hajolt. Az unokatesói, akik pár napos kora óta nem látták, odavoltak érte, rengeteget simogatták.

Tehát a hétvége jól sikerült, nem is ez az, aminek szentelni akartam most a naplómat. Hanem Csongor viselkedése. Nem tudom már pontosan felidézni, mi melyik nap következett, de az biztos, hogy volt egy nagy megijedésem, attól féltem, hogy szopási sztrájkba kezd. Elkezdett nagyobbakat aludni, annyira, hogy én, akinek alapelve, hogy gyereket nem ébresztünk, már azon gondolkodtam, hogy most mégis... Amikor magától mégis ébredt, de négy-öt órával a legutóbbi szoptatás után sem akart enni, csak rázta a fejét és sírt, már kezdtem aggódni.

Azért nem gondoltam, hogy igazi sztrájk, mert azért valahogy végül mindig elfogadta a mellemet, de szerintem – mérés nélkül – nagyon keveset evett aznap. Utána olvastam a sztrájknak, próbáltam mindenféle szoptatási pózt, de ha nem kért enni, akkor nem kért. Gondoltam arra is, hogy egyszerűen nem éhes, na de ennyi órát kihagyna? Estére már eléggé aggódtam, de úgy gondoltam, megvárjuk a holnapot, az mit hoz, hátha éhesebb lesz vagy szívesebben eszik majd. Erre átaludta az éjszakát... Máskor nem is tudtam volna, mit csináljak örömömben, most ez is csak aggodalmat okozott: hiszen így kimaradt egy vagy két szoptatás.

De aztán megnyugodtam, mert napközben már szépen, nyugodtan, szívesen szopizott. Igaz, most is jóval többet aludt, mint korábban, de például Regőnél ez volt a normális. Nem is gondoltam volna rosszra, ha Csongornál is ezt szoktam volna meg, de ő ezt megelőzően ritkán aludt el mélyen és hosszan.

Sokat gondolkodtam, hogy mi okozhatta ezt a változást, és végül arra jutottam, hogy több tényező együttállása. Most már olyan másfél hete nem iszom tejet – az első napon, amikor megijedtem, olyan 5-6 napja lehetett. Az arcán lévő kiütések miatt hagytam abba, de utólag azt gondolom, talán a hasa is fájdogálhatott, vagy valami más közérzeti problémát okozhatott neki, ami nem hagyta aludni. Így, hogy megszűnt a tejivás, ez a tünet is elmúlhatott, ezért alszik most jobban.

A másik dolog, hogy a tejjel együtt leszoktam a kávéról is, azt ugyanis tej nélkül képtelen vagyok meginni. Próbáltam rizstejjel, zabtejjel, és érdekes, hogy két és fél éve, amikor Regő miatt diétáztam, még szerettem, most meg már nem ízlik. Úgyhogy most egyáltalán nem iszom kávét, helyette rászoktam egy viszonylag erősebb teára kora délután. Talán az a napi egy kávé is éberebben tartotta Csongort eddig.

A harmadik pedig, hogy nagyjából a fentiekkel egy időben elkezdte egyre biztosabban használni a hüvelykujját. Az első napon úgy aludt olyan szokatlanul hosszúakat, hogy meg- megébredt a bátyjai zsivajára, de a keze ott volt az arca közelében, sikerült bekapnia az ujját, és visszaaltatta magát. Így aludta át az éjszakát is. Nem teljesen tudatos még a dolog, vagy egy kis ügyesedésre még szükség lesz, mert egyelőre csak a hintában tudja szándékosan a szájába venni: ott a sajátos testtartás miatt könnyebben a szája közelébe kerül az ujjacska, mint vízszintes felületen.

Anyukáméknál, magamnak komoly elvi válságot okozva ezzel, valamivel többet is volt használatban a cumi, mert bár én csak az autózáshoz akarnám használni, be kellett látnom, hogy ha kiesik az a hüvelykujj, hát néha muszáj pótolni... Nem biztos, hogy pont a nagyszülőknél töltött hétvégén, megváltozott körülmények között kell „nevelni” a két és fél hónapost. Itthon viszont megnyugodva láttam, hogy megint az ujját részesíti előnyben. Nagyobbakat alszik, szépül az arca – már ha lehet ezt még fokozni, hiszen eddig is ő volt a világ legszebb kisbabája.

Timi