Babanapló 1. – Csak ennyi kellett és cáfolta!
Megvolt Csongor első húsvétja! Az első Karácsonyán még csak négynapos volt és gyakorlatilag átaludta, a húsvétban már sokkal aktívabban vett részt. Nálunk ez úgy zajlik, hogy itthon már korán, pénteken vagy szombat reggel jön a nyúl, aztán elutazunk anyukámékhoz, ott meg szombat délután van ünnepelés, sonkás-tojásos vacsora, és még a vasárnapot is együtt töltjük. Ajándékot csak a gyerekek kapnak, ők is apróságokat: itthon könyvet, a nagyszülőktől-nagynéniktől egy-egy labdát, homokozó játékot, ilyesmit. Meg persze édességet, gyümölcsöt, hímes tojást.
A fentiek azt is jelentik, hogy Csongor élete második hétvégéjét töltötte anyukáméknál. Kicsit izgultam, mondtam is neki, hogy a mamánál nincs ám hinta, ágyban kell aludni! Szerintem amúgy nem ezért, de szombaton napközben elég nyűgös is volt és nem aludt. Viszont este úgy altattam, hogy Marci és Regő minden cuccát kihoztam előtte a szobájukból, Csongort kicsit korábban fürdettem, szoptattam, aztán lefektettem, és míg a bátyjait fürdettem meg meséltem nekik, addig volt ideje mélyen elaludni. Így aztán nem is ébredt már fel arra, hogy ők lefeküdtek, és pontosan ugyanúgy aludt, mint itthon a hintában. Hurrá, ezt itthon is kipróbáljuk!
Napközben volt még egy vicces dolog: a nyűgössége miatt folyton a karomban volt, viszont egyszer nekem is szükségem lett a kezeimre, így őt letettem a legközelebbi vízszintes felületre, ami az étkezőasztal volt. Szép húsvéti mintás terítővel leterítve, vázában barkaágakkal, amin színes tojások lógtak. Hát itt nagyon jól érezte magát, rugdalózott a nyuszis rugijában, kurjongatott, nyúlt a tojásokért, amik pont fölötte lógtak, olyan volt az egész jelenet, mint egy húsvéti képeslap. Itt is maradt egy ideig, ha már egyszer annyira tetszett neki, körbeálltuk és csodáltuk.
Egyébként egész jól viselte a nagy nyüzsgést: a családunk vele együtt öt gyerekből és nyolc felnőttből áll. Valakinek mindig volt kedve, ideje, alkalma a kezébe venni őt, és az unokatestvéreinek is nagyon tetszett. A szombati nyűgösség szerintem csak az akklimatizálódás miatt volt: új hely, új szagok, új hangok. Vasárnap már nappal is többet aludt, a kedve is jobb volt.
A múltkori naplóban pont leírtam, hogy a fölé lógatott játékot még nem fogja meg – Csongornak ennyi kellett, hogy leírják róla, és máris cáfolta. Olyan komolyan koncentrál, lassan nyúl, emeli a kezét, igazgatja az ujjait, és általában sikerül eltalálnia, hogy az adott tárgyat hogyan is kell megfogni. Ráadásul tegnap azzal lepett meg, hogy felvett egy játékot, ami a feje mellett volt a járókában, nem is láthatta jól, mégis felvette és vitte a szájához. Így kezdődik az igazi játék...
Hazaérve első este még nem sikerült kipróbálnunk a mamánál bevált altatási sorrendet, ugyanis Csongor minden átmenet nélkül elaludt a hintában, gondoltam, nem baj, majd később fürdetem – erre éjjel kettőkor ébredt legközelebb. Hát, akkor már nem fürdettem meg. Viszont a második éjszaka kipróbáltuk, és működött, a gyerekszobában, a kiságyban töltötte az egész éjszakát! Nem aludt olyan jól, mint a kis kuckós hintájában, eggyel többször ébredt, de ennél nehezebbre számítottam, így szerintem hamar megszokja ezt is.
A történeti hűség kedvéért még el kell mesélnem, hogy a hét elején voltunk kontrollon a gyereksebészeten, elkezdett visszahúzódni a vízsérv, és csak két hónap múlva kell újra megmutatni, szuper! Az viszont kevésbé, hogy én is jártam orvosnál, és kiderült, hogy ízületi gyulladásom van a bal térdemben. Ilyenünk még úgyse volt. Persze ettől ugyanúgy térdelek a gyerekeimmel a földön, csak legfeljebb nyafogok közben.
Most viszont megyek, mert ébred Csongor!
Timi
Timi, 2012. április 10.
Babanet hozzászólások(7 hozzászólás)
Nagyon szép a húsvéti asztaldísz :)