Babanapló 1. – Bicikli-szerelem

Két hét múlva hat hónapos lesz. Addigra kéne mindkét irányban forognia, és szerintem hason fekve tenyéren is ki kéne támasztania magát. Ehelyett ő tud fordulni, de nem forog, tehát nem közlekedik így. Azért halad: hason is, háton is felemeli a popsiját, sarkon vagy térden támaszkodik, fekve körbefordul. Most már egész jól eljátszik hason fekve, és bármilyen pózban megfogja és felemeli maga mellől a játékait. Vagy bármi mást... A pelenkázón már semmi nincs biztonságban, ruha, pelenka, krémes tégely mind Csongor szájában végzi, ez egészen biztos.

Most így leírva tulajdonképpen nem is hangzik rosszul, ügyes baba. Csak az a forgás ne lenne, azaz éppen hogy lenne. És közben megszólal a lelkiismeretem is, és azt súgja, hogy biztosan amiatt van, amit a gyerekorvos már három hónaposan mondott, hogy enyhén kötöttek a kar- és vállizmai, babaúszásra kellett volna vinnünk. De egyszerűen nem találtunk olyan babaúszást, ahova normális időbeosztással el tudtam volna vinni úgy, hogy ne menjen rá egy fél nap, és a másik két gyereket tudjam hova rakni. Masszíroztam, tornáztam itthon, ő pedig fejlődött és fejlődik most is. Csak rá kell nézni!

Ez az, amivel vigasztalom és győzködöm magam. Hiszen nem kell mindenkinek egyformán fejlődnie, tudok olyan babáról, aki teljesen kihagyta a forgást, rögtön kúszott, és most eleven, egészséges hároméves. Csongornak a lába, has- és hátizmai nagyon erősek, pelenkázáshoz szinte úgy kell lenyomni, hogy ne üljön, feküdjön. Gyengének a karja sem gyenge, hiszen kapaszkodva felhúzza magát ülésbe, és hason megtámaszkodik egy kézzel, míg a másikkal játszik. Szóval ezért nem kerestem még gyógytornászt, mert hol azt gondolom, minden rendben, hol meg aggódom, hogy miért nem forog. Biztos nem is hiszitek el, hogy nem vagyok paramama, pedig olyan laza vagyok, de olyan! Gyerekorvos látta azóta is, védőnő is, nem voltak elégedetlenek vele. Na Csongor, rajtad a sor, cáfolj, és mutasd be, hogy fogsz forogni féléves korodra!

Ennyit az aggódásról, amúgy meg vágjuk a centit. Még egy hét van a tényleges iskolai napokból, aztán már csak osztálykirándulás, évzáró, bizonyítványosztás és vakáció! Marcinak jó lesz a bizonyítványa, ötösök és négyesek, van még egy-két tárgy, ahol a kettő között ingadozik, de bármelyik jó, elégedett vagyok vele. A zeneiskolai felvételi eredményét a napokban várjuk, amiatt már nagyon izgulok!

Regőnek pedig a névnapját ünnepeltük, ebből az alkalomból futóbiciklit kapott – igazából, ha nem most lenne a névnapja, akkor is megkapta volna, de így ezzel is összekötöttük. Rögtön el is vittük hétvégén egy kis kirándulásra, nagyon ügyesen, kitartóan próbálkozott vele, remélem, szeretni fogja ezt, és később a rendes, pedálos kerékpárt is! Apja is, én is nagyon szeretünk biciklizni, biciklitúrázni, nagy öröm lenne, ha ez néhány év múlva családi program lehetne.

Jaj de rég is volt, amikor egy felhőtlen nyári napon holtfáradtan zuhantam apjuk nyakába biciklistül, hosszas tekerés után a kapolcsi lejtőn legurulva, és ott meglátva őt, aki meglepetésből eljött elém, inni adott, masszírozta az elfáradt lábamat és azóta is velem van... Hat éve. Akkor még nem tudtuk, hogy két tündéri gyerek szülei leszünk. Most meg az enyém meg a mienk ott hangoskodik a gyerekszobában, és nem hagyják aludni a másik mienket. Megyek is, szétcsapok köztük!

Timi