Babanapló 1. – Beindul a fejlődés

Rögtön magyarázatot is kaptam az elmúlt éjszakákra, amikor a nagyon sok ébredés, nagyon rövid alvás volt a jellemző. Akkor még biztosan kapott levegőt, legalábbis hallásra szépen, tisztán vette, de már bujkálhatott benne valami. Később eljött az orrdugulás, szörcsögve lélegzés, innentől szívom az orrát, és fokozatosan vissza is állt egyre jobb alvásra: az elmúlt éjjel már csak kétszer ébredt, négy-négy órát aludt egyhuzamban, hogy én milyen boldog voltam!

Amúgy viszont nagyon sajnálom szegényt, és meg is hatódom tőle: fél az orrszívástól, utálja, eddig csak egyszer nem bömbölte végig, de amint vége, hüppögve megnyugszik. Amúgy meg hiába náthás, töretlen a jó kedve, továbbra is hálás minden fölé hajoló arcért, beszélgetésért, mosolyért.

Megvolt a három hónapos mérése és oltása – lehet, hogy az oltás okozta kis legyengülés miatt kapta el most a vírusunkat – és jó volt a becslésem: 6540 gramm, valóban nem hízott most sokat, sőt, inkább kevésnek lehet mondani: 26 dekát egy hónap alatt. Biztosan sokan kétségbeesnének, illetve sokat maga a gyerekorvos-védőnő ejtene kétségbe. Szerencsére a mieink nem ilyenek.

Éva, a védőnő kicsit kikérdezett, hogy milyen gyakran szopik Csongor, milyen gyakran van kakis pelenkája és hasonlók, de végül megállapítottuk, hogy nem hízhat minden hónapban másfél kilót, néha szabad neki kicsit kiegyenlíteni az első hetek rohamos gyarapodását. Még így is akkora három hónaposan, mint az átlagos négy hónapos – ami jól mutatja, hogy átlagos gyerek nincs.

Két centit nőtt viszont, az remek. Így 62 centi most, de sose mérik igazán pontosan, képtelenség teljesen kinyújtani a lábát, úgyhogy ennél biztosan hosszabb, és ez a ruháin is látszik, már alig van 62-es, ami jó rá. Inkább a törzse hosszú, bodykból már korábban elkezdtem 68-asokat használni, meg a karja is: sok minden jó még rá mindenhol, kivéve, hogy a ruha ujja csukló fölött harangozik.

Doktornőnk meg is vizsgálta, akkor még nem volt náthás, tiszta volt a légzése. Ő nem látta, hogy csökkent volna a vízsérve, pedig nekem határozottan úgy tűnik. Csinált vele érdekes kis próbákat, amit egyik gyerekemmel se ebben a korban. Az egyik az asszisztált mászatás, ezt már ismerem Regő öt hónapos korából: a hason fekvő baba talpát megtámasztjuk kézzel, és figyeljük, hogy rúgja-e előre magát. Csongor lábbal remekül dolgozik, előre is halad, de a karját nem teszi maga elé, begyűri a hasa alá. Doktornőnk szerint kicsit kötöttek a kar-, váll- és felső hátizmai, tornáztassuk, masszírozgassuk itthon, illetve ő az a baba, akinek kifejezetten jót tenne a babaúszás.

Én eléggé babaúszás-ellenes vagyok. A vízben mozgás szuper, de nem tetszik a merülés és a búvárreflex fenntartása, szerintem az újszülöttkori reflexeknek a maguk idejében le kell épülniük, és átadni a helyet másnak. Szóval, ha találnék olyan babaúszást, ahol csak a vízben mozgás a lényeg, szabadon, hadd élvezze a baba a közeget, és ráadásul össze tudnám szervezni a saját és a gyerekeim többi programjával, akkor szívesen eljárnék Csongorral.

A másik próba az volt, hogy a textilpelenkán hanyatt fekvő Csongort a pelus emelésével, húzásával óvatosan gördítette a doktornő, figyelve, hogy mennyire aktívan vesz részt benne, mennyire fordul magától, vagy mennyire hagyja magát gurítani. Ebben ügyes volt, de ehhez neki nem is kell textilpelus, oldalra simán fordul már, és időnként hasról hátra is, bár abban még mindig nem vagyok biztos, hogy szándékos.

Az oltást nem viselte jól, meg is fájdult most a combja, lett egy kis kemény csomó rajta, és nyűgösen telt a délután is. Két órát sétált anyósommal, amíg mi Regővel az óvodával ismerkedtünk, addig aludt, jót tett neki. Utána viszont az este, az éjszaka nyugtalanul telt – ekkor már talán kezdődött a megfázás is.

A finom, meleg időben, megfázás ide vagy oda, mindennap több órát voltunk kinn. Megható volt látni a harmadik kisfiamat ugyanabban a babakocsiban, a kert ugyanazon pontján a diófa alatt aludni, ahol két és fél éve Regő töltötte az őszi délutánokat. Idebenn pedig tornáztunk, beszélgettünk, játszottunk – egyre ügyesebben nyúl is már. Most, hogy elmúlt három hónapos, egyre izgalmasabb időszak következik – beindul a fejlődés, a mozgás, a kézügyesség is. Alig várom – és érdekes, már egyáltalán nincs bennem szomorúság, amiért nem lesz még egyszer újszülött babám.

Timi