Biztosan posztolni akarsz a gyerekedről? Tedd fel magadnak ezt az 5 kérdést, mielőtt megnyomod a küldés gombot!

Tíz éve már, hogy a nemzetközi sajtóban először megjelent a „sharenting” kifejezés, amely egy mozaikszó a share (megosztás) és a parenting (gyereknevelés) szavak összeolvasztásából.

A „sharenting” szó azt a jelenséget igyekszik körülírni, amiben az átlag 21. századi szülő mondhatni nap mint nap lubickol: azaz, hogy nagyjából a köldökzsinór elvágása óta folyamatosan mindent megoszt a gyermekéről a különböző közösségi site-okon.

Ezek a klasszikus Facebook kommentek jutnak eszembe a témához kapcsolódóan így kapásból:

„De csak megszeretném osztani az örömömet a külvilággal!” „Miért baj az, hogy büszke vagyok a gyerekemre?” „Kinek mi köze van ahhoz, hogy mit posztolok a családomról?” „Nekem senki ne mondja meg, hogy mit csináljak!” „Már úgyis kütyük közt nőnek fel!”

Persze mára már világszerte megalakult az „ellentábor” is, sőt, vannak olyan szülők is, akik azt hangsúlyozzák, hogy ők maguk az arany középútra próbálnak törekedni.

Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy ez a cikk most nem kioktatás, vagy véleménynyilvánítás céljából születik meg a kezeim alatt, hanem azért, hogy bármelyik csapatba is tartozol Kölöknet olvasóként, adjak valami tájékozódási pontot, amin, ha elgondolkozol, talán már komolyabban is állást tudsz foglalni a témában.

Nem, nem a közösségi médiában, hanem csak úgy otthon, magadnak, a családnak, mert hogy ez utóbbi a legfontosabb jelen esetben: hiszen, hol máshol, ha nem a családban alakulnak ki az általunk követett legfontosabb szabályrendszerek?

Miért most írom meg ezt a cikket, amikor már réges-rég meg kellett volna tennem?

Úgy gondoltam, hogy az óvoda és –iskolakezdés jó apropó lehet arra, hogy kicsit elgondolkodjunk és beszélgessünk a témáról. Nem is szaporítom a szót, jöjjenek az általam legrelevánsabbnak gondolt kérdések, amit véleményem szerint jó, ha minden szülő feltesz magának legalább egyszer, mielőtt úgy dönt, hogy rányom a megosztás gombra és fellövi a gyerekeiről készült képeket a világhálóra.

1)) Kinek milyen érdeke származik abból, hogy ezt most feltöltöm?

Más szóval kinek lesz jó, ha látja ezt a képet a gyerekről, vagy a családunkról? Mielőtt kiposztolom a felvételt, átgondoltam-e, hogy a gyerekemnek is az-e az érdeke, hogy ez kikerüljön a szűkebb, vagy szélesebb nyilvánosság elé.

2)) Mit szólna a gyerekem, ha néhány év múlva találkozna ezzel a fotóval a világhálón?

Vajon örülne neki a gyerek, hogy anno én ezt feltöltöttem róla? Esetleg kínosnak érezné-e ezt a felvételt saját magáról, vagy sem?

(Igaz sztori: nemrég érkezett hozzánk például kérés egy szülőtől a babanet.hu portálon, hogy az évekkel ezelőtt általa feltöltött babafotót a gyermeke töröltetni szeretné, mert kellemetlen számára. Természetesen igyekeztünk minél hamarabb megoldani a kérését, de sokszor sajnos nem csak a szolgáltatón múlik, hogy mennyi idő alatt válik elérhetetlenné egy link. Erre mondják, hogy a Google nem felejt.)

3)) Csak a saját gyerekem szerepel a fotón, vagy másé is?

Szerencsére sokaknak már alapvetés, hogy mielőtt kiposztolják a családi-baráti fotókat a közösségi oldalukon, megkérdezik a velük egy képen szereplőket, hogy ők sem bánják-e a megjelenést. Hatványozottan fontos lenne ez a gyerekek esetében is, hiszen egy másik szülő könnyen lehet velünk ellenkező állásponton.

(Saját tapasztalat: nálunk az óvodában például már a beiratkozáskor ki kellett tölteni egy nyilatkozatot ezzel kapcsolatban és aláírva odaadni a pedagógusoknak. Mi szülőként úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk, ha a gyerekünk szerepelne az ovis fotókon az arcával, csak azokat engedélyeztük, amiken nem kivehető a gyerek személye. Azóta az óvónő minden alkalommal megkérdez bennünket, ha esetleg olyan fotót szeretne feltölteni, amin akár csak részlegesen is rajta van a kis óvodásunk.)

4)) Biztosan az én dolgom „megvetni” az éterben a gyerekem digitális lábnyomát?

Arra gondolok, hogy személy szerint nem tudom elképzelni milyen pocsék érzés lett volna ’98-ban, – vagy amikor először internet elé kerültem –, ha rájövök, hogy már egy csomó infó szerepel rólam a világhálón, annak ellenére, hogy addig naivan azt hittem, hogy akkor fogom létrehozni pld. életem első e-mail címét vagy közösség fiókját. Sokaktól hallottam már azt a közhelyet, hogy „de hát a mai gyerekek már telefonnal a kezükben születnek”. Valóban nem tehetnek arról, hogy a digitális kor kellős közepébe sikerült belecsöppeniük, de szülőként az is a mi feladatunk kell legyen, hogy ezt az élethelyzetet viszonylag sokáig próbáljuk meg számukra ártalmatlanná tenni.

5)) Mit árulok el a gyerekemről a kép feltöltésével? Tartalmaz bármilyen személyes adatot?

Nem kell ahhoz paranoiásnak lenni, hogy tudjuk milyen veszélyeket rejt a mai világ a gyerekek számára. Épp ezért szülőként kutya kötelességünk odafigyelni arra, hogy gyermekünkről semmilyen intim, privát információt nem teszünk nyilvánossá a világhálón, amelyek alapján és amik birtokában esetleg könnyebb beazonosítani, megtéveszteni, vagy befolyásolni őt.

Egyszerű példát hozok: ugyanez igaz az otthonunkkal kapcsolatban. Ugye senki sem szeretné, hogy egy leleményes betörő kinézze magának a lakásunkat a közösségi oldalunkon, aztán amikor kiposztoljuk, hogy épp nyaralni indulunk, kihasználja a lehetőséget és kirámolja a személyes terünket? Talán erős volt a párhuzam, szerintem azonban sajnos van a kettőben közös lényegi pont.

Ha téged is elgondolkodtatott ez a cikk és fontosnak érzed ebben a kérdésben kiállni a gyerekek érdekei mellett, kérünk, hogy oszd meg, kedveld a közösségi oldaladon! Köszönjük.

(Források: hintalovon.hu; kideaweb.com)

A cikk eredtileg a Kölöknet.hu-n jelent meg.