Papinapló 59. – Házi mászóka náthás babának
Minket sem kímélt az éppen trendi tavaszi megfázáskórság. Szegény Prüntyi járt a legrosszabbul, most nem ment át rajta olyan gyorsan, mint korábban már többször.
Tanítgatom, hogy használja a kezét, ha köhög, bár ez egyelőre nem sikerült maradéktalanul, igaz, párszor láthatóan tudatosan eltakarta az öklével száját. Viszont ki kellet hagynunk a szokásos babauszit, mert az mégsem jó, ha teleköhögi a medencét. Vannak, akik gátlástalanul viszik mindenféle közösségbe a beteg gyereket. Ez szerintem ultragáz, mert ilyenkor esélytelen, hogy ne ragasszák át egymásra a bajt.
Mielőtt azonban győzött volna a nátha, Viru és Mimm sokat játszótereztek. Amikor viszont már itthon lábadoztak, a kisfiam nem hagyta magát, felfedezte a kislétrát, és azon mászókázott sokat. Azt vettem észre, hogy nagyon jól érzi magát a magasban. Ha felkapom, sikkant örömében, szeret a nyakamban ülni, és mászik fölfelé állandóan. Ez persze szerintem tök normális. Amíg nem ette meg a szervezetem az egyensúlyérzetem, én is nagyon szerettem letekinteni bárhonnan. A kölyökkorom egy részét Papa kertjében, a szederfán töltöttem. A ház mögött, a Duna partján nálunk is van egy izgi ártéri kiserdő, sok jó fával. A mamájával nagyon sokat járnak arra naponta. Ha nagyobb lesz, és úgy látja jónak, majdcsak megtalálja magának a mászási lehetőségeket.
Az viszont igen negatív élmény, hogy nem jött be, amiben bíztunk még a hét elején. Azaz nem volt elég Mimmernek két nap, hogy megszokja a fránya nyári időszámítást. Olyannyira nem, hogy minden este kénytelenek voltunk hívni Marley bácsit, hogy segítsen az altatásban. A hét végére már úgy éreztük magunk, mintha egy igazi reggae táborrá alakultunk volna át, annyira sokat hallgattuk az uncsi, raszta csimpolyazenét. Egyszer még éjjel is, az ágyban, amikor Baba úr felébredt és nagyon nem volt kedve visszaaludni. Mindig nálam van a kedvenc számlistája a telómban, hogy bármikor be tudjam vetni, ha gyors megnyugvásra van szükség.
Nem annyira látványos, de elkezdtünk utánajárni a nem túl távoli jövőnek. Viru például megérdeklődte, hogy ha nagyjából egy év múlva eljön az idő, mi kell ahhoz, hogy Mimó böllerbe járjon. Kiderült, hogy elég, ha csak fél évvel a kezdés előtt jelentkezünk. Nagyon reméljük, hogy hely is lesz. Én meg a futóbiciklit kezdtem nyomozni, hogy milyet érdemes és mikortól lehet olyat használni. Szeretnénk kihagyni a műanyagmotort, és ahogy néztem, az ezzel foglalkozó szakik is ezt ajánlják. Már csak meg kell várni, hogy Mimm stabilan tudjon állni és közlekedni. Szerintem ez lesz a karácsony fő tematikája.
De pszt, nehogy megtudja!
gumikrumpli, 2016. április 04.
