Papinapló 52. – Mimerlin, Keszifornia legkisebb varázslója

De már nem csak a lámpát tudja jelelni, kibővült a jelkincse: a szopizás jelét is megérti. Amikor látja, frankón izgalomba jön, mint én a Mekiben. Nagyon kíváncsi leszek, hogy lesz-e még több jele, vagy itt megállunk.

A hétvégén egy hosszú délelőttöt töltöttünk kettesben. Egyre kevésbé izgulok, ha ilyen van. Imádom figyelni, ahogy az okosodó és ügyesedő kisfiam egyre inkább kisfiúsodik. Sokszor esik meg, hogy teljesen magában üldögélve elmütyürkézik a dolgaival. Most például elvette a könyvet, amit együtt nézegettünk, és majd’ negyedórán keresztül lapozgatta, nézegette olyan buzgalommal, mintha egy jó regény lenne.Pizsivel is szoktak közösen játszani. Az egyik plüssegerét például nagyon szereti bedugdosni az aktuális cicadobozba. Nem tudom biztosan, mi a célja vele, de azt gondolom, egyfajta ajándéknak szánja. 

Amíg mi fiús napot tartottunk, Viru elment egy táskakészítő workshopra. Számomra az ilyen kézműves rendezvények mindig misztikusak voltak. Titokban nagyon irigylem a kis feleségem, hogy nem csak türelme, de képzelőereje és kézügyessége is van hozzá. Amikor hazajött fülig mosollyal, nála volt a maga tervezte táska, ami használt molinóból és felújításnál használt reklám-védőhálóból készült. Csodálatos a női kreativitás, na.