Papinapló 49. – Két Mimó volt, és puszit adott egymásnak
Pár hete azon morfondíroztunk, hogyan lehet megtudni, hogy Mimó annak örül-e a tükörbe nézve, hogy önmagát látja, vagy annak, hogy egy másik babát. Azt az ötletet adták többen is, hogy rajzoljunk rá valamit, és ha az arcához nyúl, akkor tudja, hogy ő van önmagával szemben, ha a tükörhöz, akkor nem.
Ez tök logikusnak tűnik, így Viru ki is próbálta egy kenőcspöttyel. Ennek annyira megörült a kisfiam, hogy puszit adott a tükörképének. Vagy legalábbis valami olyat csinált, amit ő puszinak gondol. Ezzel megint megkongatta a cukisággongot, de választ nem adott a kérdésünkre. Na, sebaj. Majd még próbálkozunk.
A fürdés egyre izgalmasabb. Szerintem már nem is nagyon emlékszik Baba úr az egy héttel korábbi kiskádjára, annyira belakta a nagykádat. De nem csak a tapicskolás tetszik neki, hanem végre megszerette a zuhanyt is. A vékonyka vízsugarakkal hosszan játszadozik. Sőt, kipróbáltam, mit szól, ha a csap vízsugara éri a hátát. Ahogy sejtettem, tetszett neki a megszokottnál árnyalatnyit erősebb vízmasszás is.
Szárazon is folyamatosan fejlődik Mimzi. Egyre ügyesebben tanul el tőlünk mindenfélét. Ha például megkérdezzük, hol van a cica, azonnal elindul Pizsi henyélőfotelja felé. De az indiános játékban is egyre vagányabb. Miközben félreérthetetlen csatahangot ad ki, tudatosan ütögeti a száját, ahogyan Winettouék tették. Nem lennék a sápadtarcúak helyében, amikor Pöszlékfej törzsfőnök feltűnik. A kukucsolásban pedig pár hét alatt odáig jutott, hogy bármi, de tényleg bármi, akár egy aprócska zsepi mögé is el tud bújni, hogy aztán nagyon vidáman sikongatva felbukkanjon. Sőt, a bujkálós játék közben Virág már hallotta, hogy teljesen tudatosan használja a kukucs „ku” részét. Kár, hogy nincs ilyen szó, lehetne ez az első, amit kimond.
A fog projekt is a menetrend szerint halad. A két eddigi kibukkant szépen növekszik, és újabb két versenyző is játékban van már. Meg van még kettő, amik láthatóan épp felkészülnek. Ez csak részben jó hír, hiszen nyilván öröm az ilyen látványos fejlődés. Virut viszont nagyon sajnálom, hiszen a fogak és a szopizás nem éppen mamibarát kombó. És persze az új fogakkal újra előjött a fájdalom is. Szegény Prüntyi néha elég rosszul éli meg ezt.
Nagyon tanulságos látni, ahogy Virág megpróbál a lehetőségekhez képest minél több hasznos dolgot tenni nap, mint nap, hogy ne szívja ki őt az anyaság a végletekig. A különböző mamás-babás tornák, a séták, a kötögetés és aranyos figurahorgolás mellett elkezdett keresni hasznos, csajos tevékenységeket. Nevezzük ezeket mamiszabinak, amikor pár órára el tud menni valahova nem játszós ruhában. Ötlet bőven van, a feladat most az, hogy kitaláljuk, hogyan lehet ezeket a programokat megvalósítani és bővíteni. Igazán ráfér, hogy kiszabaduljon kicsit a mókuskakerékből.
gumikrumpli, 2016. január 25.
