Picik & kicsik

Papinapló 33. – Nem úgy, hanem amúgy, de Mimó fölállt

Azt hittem, az a két szuperképesség, hogy Mimó mászik és próbálkozik a térdeléssel, egy ideig érdekes lesz. De nem tartott sokáig, hogy már el is felejtsük, milyen volt, amikor még egy helyben maradt, ha letettük. Most ott tartunk, hogy nem csak feltérdel, hanem fel is húzza magát. Nem tudom, egy héthónapos gyereknél ez mennyire szokványos, de pár pillanatig nem kaptam levegőt, amikor megláttam, hogy álldogál. A következő napokban, mint mindig, már teljesen normális volt, hogy ezt csinálja. Oké, csak felhúzza magát, de akkor is. Úgy, hogy amúgy ülni még nem tud. Mindenestre nagyon gyorsan beszerzünk egy járókát, mert komolyan félek, hogy baj történik.

Amikor ilyet lát az ember, óhatatlanul eszébe jut, hogy mi lesz a következő. Aztán az, hogy hoppá, mindjárt itt a karácsony, meg kell tervezni, hogy mi lesz így a karácsonyfával. Tavaly szereztem egy atombiztos, bowdenes talpat, ami akkor kiállta a macskapróbát. De Pizsi közel sem végez akkora pusztítást, mint Mimzi. Mamónál és Papónál egy szekrényen áll mindig a karifa, de ott nagy a belmagasság, van hely bőven. Eszembe jutott, hogy Papánál viszont a plafonra volt felkötve a fa, ezzel oldotta meg a rohangáló gyerekek generálta problémakört. Most nagyon jól jön a plafonba fúrt hintakampó, azzal fogjuk megoldani, hogy ne legyen baj. Remélem.

A héten két nagyon fontos dolog is történt úszásfronton. Az egyik, hogy Mimó hatalmas győzelmet aratott a babauszoda fotóversenyén. Nagyon érdekes, hogy a több tucat indulóból összesen egy baba volt, aki majdnem annyi szavazatot kapott, mint Prüntyi. Ők ketten nagyságrendekkel előzték a mezőnyt úgy, hogy a napokig tartó versenyben az utolsó fél óráig fej fej mellett haladtak. A munkám miatt láttam már sokféle választást közelről, de azokon sem izgultam annyira, mint most. Végül az uszodától – nagyon korrektül – nem csak Mimó, mint abszolút győztes, hanem a másik gyerek is ugyanazt a fődíjat, egy havibérletet kapott. Ez így van jól. A véghajrában eldöntöttem, hogy legközelebb akkor fog a kisfiam versenyezni, ha majd ő szeretne, és a saját lábán megy, mert ez a szülői párviadal igazából csak egyszer vicces. Igaz, ahogy elnézem Mimó fejlődését, nem is lesz az olyan sokára.

A másik, hogy végre készültek víz alatt képek a gyerekekről az órán. A kezdetektől erre vártam, még víz alatt is használható eszközt is beszereztem. De béndzsó vagyok, sose sikerült igazán jó képet készítenem. Szóval, ez most nagy öröm. A képek majd a jövő héten érkeznek.

gumikrumpli, 2015. október 05.