Papinapló 29. – Robotporszívó? Ugyan. Mászó baba a tuti!

Mint minden héten, most is utánanéztünk, mi minden jellemző ilyenkor egy babára. Már egy ideje gyanakszunk, hogy igazából ezt a naplót írják át általánosra, mert pöccre azokat tudja Mimzer, amiket kell ebben a korban. Ilyen például a mászás. Hetek óta próbálgatja, hogyan lehet eljutni egyik pontból a másikba, de túl sokat eddig nem haladt. Vagy ha igen, akkor is csak hátrafelé. Most, az egyik nap fogta magát, és – már irányhelyesen, azaz előre – átslisszolt a szoba egyik végéből a másikba. Többször is, mert hiába vittem vissza a kiindulópontra, csak ment előre újra és újra. Már az ágyunkban sem merjük csak úgy otthagyni, mert amilyen kis furfangos, képes leesni róla. Ezért egy ideje komoly védelmi vonalakat fejlesztgetünk párnákból és takarókból. Emlékszem, ez működött a húgomnál is egy ideig, de aztán ő is megállíthatatlan volt.

Ahogy kezd rájönni Mimzi, hogy milyen a szabadon mozgás, a tárgyakkal is ismerkedik. Amit nem nyal meg, azt megszereli. Pontosabban mindent megnyal, mindent tologat, amit pedig lehet, tekerget és csavargat, legyen az valamelyik távirányító vagy telefon, a fűtőtesten egy kiálló izé, esetleg a ventilátor szabályzója. 

A hozzátáplálás is kibővült: a barackhoz és az almához reszelt babakekszet is hozzákeverünk. Nézegettük a boltban az előre elkészített babakajákat, de döbbenetesen drágák. Főleg, ha belegondol az ember, hogy mennyi anyag van bennük. Gyakorlatilag egy fél gyümölcsért egy darab céklával elkérnek majdnem annyit, mint amennyibe másfél sajtburger kerül. Majd megpróbáljuk itthon előállítani a fincsit, mert ez így nevetséges.

Ritkán, de előfordul, mint most is, hogy nem én úszom Baba úrral, mert dolgozom hétvégén. Ilyenkor Nagyanyó kíséri a családot, Viru pedig csobban. Nagyon cuki látni, hogy napokkal korábban már készül a feladatra, mert nagyon szeret a medencében lenni a kisfiunkkal. Olyan jó lesz, ha majd együtt rajcsúrozunk a vízben nyaraláskor.