Papinapló 23. – Milyen nyelven gondolkodnak a babák?
Végre eljutottunk a neurológushoz, akihez másfél hónappal korábban jelentkeztünk be azért, hogy időben kiderüljön, ha baj van. Nem tudom, hogy jön össze a „másfél hónap” és az „időben”, de mindegy is. A lényeg, hogy most már tudjuk, amit a születése után azonnal mondtam: azért van nagy feje Mimónak, mert tőlem örökölte.
Ezen 32 éve röhög a családom, mert kétéves voltam, amikor Mama lemérte a sajátját és az én fejemet is, miután a sapkája nem volt jó rám. Már akkor nagyobb volt a fejem a saját anyáménál. Ezt rá is írták az ellátási adatlapra, így most már teljesen hivatalos papírunk is van arra az esetre, ha lesz egy szintén nagyfejű unokám. A doki, hogy egészen biztosra menjen, bekért rólam gyerekkori képeket. Micsoda mázli, hogy fotóriporter Mama, így komoly archívum van rólam és a nagy fejemről.
Azt mondta a neurológus néni, hogy ne ömlesszünk Mimzire nagyon sok játékot, hogy lehessen egy-két igazi kedvence. Ennek örültünk, mert nagyjából így is terveztük. Azt is mondta, hogy adjunk neki egy nagyobbacska labdát, ami után mászhat, ha az elgurul. Erre eddig nem gondoltunk, de pont jókor jött, mert most volt az első névnapja. Így a Borisz-napot egy szuperhősös gumilabdával ünnepeltük, amire azon nyomban rá is cuppant. Itt fontos megjegyezni, hogy rábízzuk, melyik lesz a kedvenc szuperhőse. Feltéve persze, hogy a Vasember (ami Viru kedvence), illetve Batman (ami az enyém) közül választ.
A hétvégi lehűlés nem csak a létet, de a babaúszást is élvezetesebbé tette, mert bár zárt térben folyik az oktatás, mégis sokkal elviselhetőbb volt így a klíma. Ezzel nincs összefüggésben, mégis tök jó, hogy a múlt heti örömködés után most már nem csak előrefelé, de háton is boldogan, nevetve csobog Mimó. Már nem csak a sima és a delfinmerülés megy jól, de kipróbáltuk az úgynevezett függőleges merülést is, amikor csak lehúzzuk a víz alá. Ezzel sem volt semmi baja. Nagyon várom már, hogy víz alatti, Nirvana-albumborítós képet készíthessek.
Az esti fürdés menetén is változtattunk: Viru berakta a kiskádba az adaptert, amiben kényelmesen fekhet Baba úr. És tényleg, olyan jól elvan, mintha babawellness-ezne. Belegondolva, pont azt is csinálja, csak gumikacsákkal.
Az is feltűnt, hogy néha Mimó csak úgy elbambul. Néz a távolba, és látszik, hogy valamin nagyon gondolkodik, közben mörmög a kezeivel, vagy ami éppen nála van. Már amikor megszületett, felvetődött bennem, hogy álmodik-e, most meg azon tűnődtem, hogy milyen nyelven gondolkodik. Babául, mert van egy sajátja, amit ő állított össze az elmúlt négy és fél hónapban hallottak alapján? Esetleg tud már magyarul, csak még nem beszél? Elképzelni sem tudom, milyen lehet.
gumikrumpli, 2015. július 27.
Papinapló 13. – Buborék, buborék, Mimóból jött ki az elébb
Papinapló 14. – A szoponcsó és ahogy készül
Papinapló 15. – Baba úr már három hónapos
Papinapló 16. – Ha egyszer Mimó híres vízilabdás lesz, ez a poszt...
Papinapló 17. – Mimó Cirkusz, világszám! A magától átforduló csecsemő!
Papinapló 18. – Olyan kiserdőnk van, hogy ihaj!
Papinapló 19. – Mesék, versek? Csócsálás!
Papinapló 20. – Utolsó figyelmeztetés! Színészeket a színpadra!...
Papinapló 21. – Baba úr, a delfinkölyök
Papinapló 22. – Mimómaci, a legkisebb medvebocs