Picik & kicsik

Papinapló 21. – Baba úr, a delfinkölyök

A Mimó születését követő időszakon kívül az elmúlt héten voltam először szabin. Azt már jó előre tudtuk, hogy nyaralni még nem fogunk, mert az még korai. Komoly tervek viszont voltak arra, hogy a szomszédban lévő arborétumot és a kicsit arrébb pöfögő kisvasutat tüzetesen felfedezzük. Nem tettük, mert olyan hőség volt, aminek se magunkat, Baba urat meg főként nem akartuk kitenni. Kicsit féltünk, hogy a kánikulát és az esedékes oltást rosszul viseli majd, de semmi gond nem volt, még hőemelkedés sem. A családból egyértelműen ő bírta a legjobban a hirtelen jött forróságot.

Egyszer azért utaztunk, de csak le, Pestre. Mostanában sokat gondolkodunk Virággal, hogy visszaköltözzünk-e valamikor, vagy maradjunk Kesziforniában. Amikor kiléptünk a pályaudvarról, a tömeg, a hangzavar és a szag egyszerre mindkettőnket letepert. Lehet, hogy maradunk szuburbániában. Itt sokkal kisebb a zaj, és a Duna a ház mögött jóval barátságosabban hömpölyög, mint a Nagykörút népe.

Pesten kipróbáltuk, milyen a város közepén, a hordozókendőn a fűben babázni. Egyébként jópofa. Meglátogattuk Viru munkatársait és az én kollégáimat is. Erre már rég vágytam, mert amikor kölyök voltam, Papa mindig bevitt magával a különböző szerkesztőségekbe, ahol épp dolgozott. Gyerekként igazi csodavilág „a dolgozó”. Nálunk ráadásul vannak a falon érdekesebbnél érdekesebb térképek is, amiket lehet böngészni naphosszat.

Viru és a barátnője együtt szokták legeltetni a gyerekeket. Most, hogy itthon voltam, igazi dupla családi sétálást rendeztünk. Nagy szerencse, hogy a rokonoknak és a barátainknak nagyjából hasonló korú csemetéik vannak/lesznek. Sokukkal együtt nőttünk föl, így egészen szuper lesz, ha közösen nézzük, ahogy a saját gyerekeink együtt cseperednek. Majd röhögve nosztalgiázunk sokat.

Voltunk a szokásos babaúszáson is, ami már olyan jól megy Mimzinek, hogy nem csak nem sírt az anyukájával, hanem annyira élvezte a pancsolást, hogy többször fel is kacagott. Ráadásul egyre komolyabb kunsztokat is tud már, persze segítséggel. A delfinmerülés például már nagyon haladó menőség, és meg sem kottyant neki.

Van néhány gyerek a környékünkön, akik azzal szórakoznak, hogy viccből lelődöznek mindenkit, aki arra sétál. Nem igazi fegyverrel, hanem az ujjukkal, viszont úgy, hogy a szüleik ezt vidáman végignézik. Nem tudjuk, mit kellene csinálni, de valami kell, mert elképesztően zavaróak a kis agresszorok. Ha rájuk ordítunk, akkor mi leszünk a szemetek, ha visszalövünk, akkor cinkosok leszünk. Nehéz ez így.http://www.babanet.hu/cimke/baba%C3%BAsz%C3%A1s/

gumikrumpli, 2015. július 13.