Ha a leendő apa nem örül a babának

Munkám során nemegyszer találkoztam azzal – akár annak ellenére, hogy tervezett gyerek fogant és született meg, akár úgy, hogy több éve húzódó mesterséges megtermékenyítési procedúrában vettek részt közösen a szülők –, hogy az apa mégsem örült a gyermeknek. Az anyává válás is egy folyamat, és nem 24 órában 100 százalékon örül az ember a gyerekének, és itt most még csak nem is a gyermekágyi depresszióról beszélek. Az öröm nem egy permanens érzés, csak a nőknek például van egy természet adta nagy segítségük: amikor megszületik a gyermek, a szervezetükben oxitocin hormon termelődik, ami a későbbiekben, a szoptatás során is örömhormonokkal látja el.

A férfiaknak ebből a szempontból nehezebb örömködni, egyrészről mert ők ebből a remek koktélból nem kapnak, azon kívül sokszor irreális elvárásokat támasztunk velük szemben mi, nők, vagy támasztanak ők saját magukkal szemben. Nem feltétlenül arról van szó, hogy a férfi nem örül a gyereknek, egyszerűen meg kell várni, hogy megérkezzen az apaszerepbe. Ezt azért nehezítheti, ha a nő ilyenkor nyaggatja, számon kéri, akár rosszallását is kifejezi. Előfordulhat, hogy ilyenkor félrecsúsznak a dolgok, és az apa a saját érzéseit – melyek inkább arról szólnak, hogy még nem érett meg a folyamat benne – azzal azonosítja, hogy igen, ő tényleg nem örül, és még azelőtt eltávolodik, mielőtt odaért volna.

Több idő kell a férfiaknak

Bármennyire is nehéz nekünk, nőknek, óriási részünk és felelősségünk van abban, hogy segítsünk a férfiaknak, és tudom, hogy ez akár igazságtalannak is tűnhet (nem elég, hogy mi hordjuk ki a gyereket, mi vagyunk terhesek, nekünk változik meg a testünk, lehetőségeink, a munkánk és a magánéletünk), de akkor is nekünk kell a férfiakat segíteni abban, hogy apává váljanak. Több időre van szükségük ahhoz, hogy felvegyék a kicsivel a kapcsolatot, hogy a bőrük alá engedjék az illatát, s ahhoz is, hogy el tudják fogadni az átmenetileg babakaki- és anyatejillatú lakás hangulatát. Higgyétek el, megéri kivárni. S ha ezt így fogjuk fel és még ezt a plusz energiát is beletesszük, akkor kamatostul vissza fogjuk kapni. Mindent egybevetve: egyrészről hagyni kell, amíg az apa el tud kezdeni örülni a gyerekének, másrészről egy mélyebb vizsgálódás része, hogy mi áll a háttérben. Lehet ez szülői házból magával hurcolt örökség, lehet párkapcsolati probléma, mindenesetre, ha hosszan fennáll, akkor mindenképpen érdemes felkeresni egy szakembert.

Több olyan esettel találkoztam munkám során, amikor a férfi még nem igazán szeretett volna apuka lenni, a nő viszont már nagyon vágyott az anyaságra. Aztán hogy, hogy nem, a nő teherbe esett, és az apa – annak ellenére, hogy eredetileg nem akart gyereket – nagy örömmel felvállalta a kicsit, sőt nagyon sokat lendített a saját személyiségfejlődésén ez a helyzet, mert rákényszerítette arra, hogy kilépjen a komfortzónájából és elinduljon azon a fejlődési úton, amire talán soha nem került volna sor. De az ellenkezője sem ritka, amikor annak rendje és módja szerint mindkét fél nagyon szeretne gyereket, szépen összeházasodnak, tervezik, adott esetben több évig is várnak rá, míg megfogan, és a gyerek születése után nem sokkal valamelyik fél, általában jellemzően az apa – de előfordulhat, hogy az anya nem elég érett erre a felelősségteljes döntésre – kilép a kapcsolatból. Mind a ketten akarták, mégsem úgy alakult…