AZ APAI KÖTŐDÉS MÁS, ÉS EBBEN REJLIK AZ ÉRTÉKE
Nem véletlen, hogy az apák általában vehemensebben játszanak a gyerekeikkel. A kettejük közötti kötődést éppen ezek a heves interakciók erősítik. Emellett pedig van még egy különleges szerepük: a kihívás.
Ma már senki nem vonja kétségbe, milyen nagy jelentősége van annak, hogy az apák is részt vesznek a gyereknevelésben. Szerencsére egyre nagyobb lelkesedéssel és egyre több lehetőséggel vonódnak be már a kezdetektől, bár még mindig kevesebb segítséget kapnak hozzá, mint az anyák. Kevesen tudják, hogy mire számítsanak, milyen belső változások várhatók, és hogy miként segítsenek a baba és az anya körül. Számukra más lesz a gyerekhez való kötődés és más a szerepük is a családon belül, és ennek nem is kell másként lennie. Nekik is fontos megerősítést kapni ahhoz, hogy megfelelő önbizalommal tudják azt tenni, amiben jók, és nem is várható el tőlük ugyanaz, mint az anyáktól. Ők másként játszanak, másként gondoskodnak és óvnak, de éppen ez az, ami a gyerekeknek segít meglátni, elfogadni, tisztelni és értékelni a másságot, ami segít nekik azzá válni, akik ők maguk.
Az apai kötődés gyakran késleltetett
A gyerek és az apa között kialakuló kötődés sokszor később következik be, mint az anya és a gyerek közötti. A fogantatást követően az anyának közvetlen kapcsolata van a gyerekkel, és általában ezt csak megerősíti maga a szülés. Az apák kapcsolatát ugyan elősegítheti az állapotos időszak körüli bevonódás, hiszen tudjuk, hogy a kötődésre pozitívan hat, ha a baba már anyja pocakjában hallja az apja hangját és érzi az érintését, de nyilván ugyanaz a fiziológiás kapcsolat, mint az anyával, nem tud meglenni. Az apa és a gyerek közötti kötődést a születést követő interakciók indítják be és határozzák meg – hangsúlyozza Anna Machin evolúciós antropológus. Ezeknek az interakcióknak a hatására indul be az apák hormonváltozása is, aminek következtében egyre érzékenyebbé válnak a gyerek szükségleteire. Ez azt is jelenti valahol, hogy az apai gondozás sokkal inkább tanult, mint ösztönös, sokkal több gyakorlati tapasztalatra van szükségük, mint az anyáknak.
Az apáktól tehát nem elvárható, hogy egyből olyan mély kötődést érezzenek a gyerekeik iránt, mint az anyák, mégis nagy szükség van a közelségükre már a kezdetektől. A gyerek életében fontos szerepet játszanak, és ebben már az elején meg kell hogy erősítsük őket. Az édesanyák szerepe ebben kiváltképp nagy, hiszen míg ők nem nélkülözhetők a gyerek számára, az apák sokszor annak érzik magukat (különösen az első hónapokban), ezért jólesik tőlük a megerősítés. A korai aktív részvétel a gondozásban továbbá elősegíti, hogy „az apa oxitocinszintje is szinkronba kerülhessen az anyáéval, s így csapatként birkózhassanak meg a kezdeti szülői kihívásokkal is”, mondja Anna Machin.
Az apa szerepe a kihívás is
Az apák és a gyerek közötti interakciók jelentősége nagyjából hat hónapos korra még inkább felértékelődik. Ekkor ugyanis a gyerek növekvő aktivitásából is fakadóan elkezdődhetnek azok a jó értelemben vett hevesebb és vadabb közös játszások, amik leginkább az apákra jellemzők: birkózások, fej fölé dobálások, repülő üzemmódban való száguldozások, toronymászások, vagy épp csiklandozások. Ezek a szenvedélyes és féktelen együttlétek annyi endorfint, oxitocint és dopamint termelnek mindkét félben, hogy kettejük kapcsolata ezáltal egyre szorosabbá és mélyebbé válik.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
Kép forrása: Gettyimages.com
