Apát minden kisfiúnak!

A családunkat nem választhatjuk meg

Sajnos egyre több gyermek nő fel csonka családban; apa nélkül – vagy legalábbis teljes apa nélkül. Van, aki születésétől kezdve szenved e hiánytól, van, akinek pár évesen, vagy épp kamaszkorban válnak el a szülei – ne adj Isten, örökre elveszíti édesapját.

Azon szerencsések, akik egy ideális családi modellbe (apa-anya-gyermek) születnek és így is nevelkednek, már biztos, hogy valamiféle mintát kapnak a hímnem feladataiból, viselkedéséből, eredményeiből, elvárásaiból.

Mi az, amit egy fiú elles az apjától?

Itt is igaz az az elv, amit előszeretettel emlegetünk minden neveléssel kapcsolatos témakörben: kevésbé a szavak számítanak, sokkal inkább a tetteink.

Biztos Te is felfedezted már – akár csecsemőkorban is- a kisfiadon a férjed vonásait; ugyanaz az alvópóz, egy közös grimasz, ugyanúgy fog valamit… Ezek egy része önkéntelen, de ahogy idősödik a gyerkőc, egyre több dologban tudatosan utánozni kezdi az apját; öltözködés, gesztikuláció, mozdulatok. Gondoljunk csak arra a tipikus képre, amikor a két pasi „együtt borotválkozik”.

Anyaként fő feladatunk az otthon melegének, a biztonságnak a megteremtése, az apa pedig az, aki - egy klasszikus családi modellben- tartja a kapcsolatot a külvilággal. Dolgozni megy, eleget tesz a kötelességeknek, ő vállalja az egzisztenciális felelősséget – sajnos néha túl sokat is; egyre több friss apuka aggódik a környezetemben azon, hogy ugyan mindent meg szeretne adni a kisfiának; ez azzal jár, hogy alig látja. Reggel csak egy pillantást vet az alvó gyermekre, s mikor késő este hazatér; ugyanezzel a képpel találkozik.

A társas élet szabályaira is az apa tanítja meg a fiát; hogyan kell viselkedni különböző helyzetekben, hogyan kell bánni egy nővel (hogyan bánik Ő az feleségével, lánytestvérével, édesanyjával), hogy kezeli a kudarcokat, vészhelyzeteket. Szociológiai kutatások szerint sokszorosár nő az esélye annak, hogy rossz útra térjen (börtönbe kerüljön) egy olyan fiú, aki apa nélkül nőtt fel, és nem kapta meg a megfelelő itinereket a társadalomba való beilleszkedésre vonatkozóan.

A közös játék is leginkább az apával történik (mi inkább simogatjuk, dicsérjük a lurkót), az apa az, aki „dobálja”, csikizi, fogócskázik vele. Ezek során is rengeteget tanul a fiú az apjától egyéb tevékenységekről; sport, barkácsolás, autóvezetés, „birkózás-haverkodás”, vagy a már említett borotválkozás.

Az apa segíti csemeténkben kialakítani az önértékelés, önérzetesség, büszkeség érzését is, ezért nagyon fontos, hogy ne csak tőlünk (nekünk ez úgyis ösztönösen jön), hanem párunktól is sok-sok dicséretet, megerősítést kapjon. Ez talán a legnehezebb pont, mert sok férfinek nehéz kifejezésre juttatni az érzelmeit; főleg beszélni róluk.

            Akárhogy is alakuljon gyermekünk apjával a kapcsolatunk, ne hagyjuk, hogy ez a kelleténél jobban befolyásolja az apa-fiú kontaktust, hiszen az a születés első heteitől-hónapjaitól óriási hatást gyakorol kisfiúnk lelki érésére, személyiségfejlődésére.