Apa, segíts!
Emlékszem, hogy amikor várandós voltam a kislányommal, a védőnőtől kaptam egy baba magazint. Lelkesen, de azért kissé kételkedve olvastam a cikkeket. Az egyik arról szól, mennyire nehéz helyén kezelni, amikor a kisbaba a szülők közé áll. Micsoda? Hitetlenkedtem én. Hiszen ő a MI kisbabánk, vele együtt leszünk igazi család, hogy okozhatna párkapcsolati problémákat. Hát úgy, hogy a baba által új szerepbe kerülünk. Apa és anya. Anyának sokkal több feladata lesz, mint korábban, amit apának nehezebb követnie, mert nincs ott. Ha pedig nem kommunikálunk őszintén, nem osztjuk el a szülői feladatokat, az komoly problémákat okozhat.
A saját szemszögemből és más anyukák elmeséléséből arra a következtésre jutottam, hogy könnyen hibáztatjuk az apukákat, ha túl nehéz, ha elmagányosodunk vagy teljesen kimerülünk. Sokszor azonban a férfi nem tudja, mit kellene tennie. Álmainkban ugyanis pontosan tudják, hogy mire van szükségünk, ezért hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy tudják, hogy nagy segítség lenne, ha felöltöztetnék a gyereket, amíg reggelit csinálunk, vagy játszanának vele, hogy megfürödhessünk, mégsem segítenek. A férjem őszinte ember. Amikor elkezdek hasonlókat a fejéhez vágni, közli, hogy nem, ő nem tudja. Mondjam és ő megcsinálja. Mindenkit arra bátorítok, hogy kérjen segítséget a párjától! Igen, frusztráló, hogy mindig kérni kell, de így tudjuk kifejezni, mire van szükségünk nekünk és a gyermeknek.
Másik gyakori probléma, hogy az apukák nem tudják. Nem fürdet, nem pelenkázik, nem öltöztet, nem reggeliztet, mert nem tudja, hol van, hogy kell, mit kell. Persze, hogy nem tudja, anyuka végzi a napi teendőket, a gyermek meg hónapról hónapra mást igényel. Van, hogy apuka használja ezt kifogásnak, de van, hogy anyuka véli úgy, hogy a másik úgysem tudja, inkább megcsinálja ő maga. Anyuka tanítson, apuka tanuljon! A gyermeknevelés állandó tanulással jár. Ne hagyjuk, hogy minden a nyakunkba szakadjon!
Harmadik probléma, amivel összefutottam, hogy különböző példákat hoznak a szülők otthonról. Vannak családok, ahol valóban anyuka csinál mindent a ház körül, de nekünk nem kell sem olyannak lennünk, mint az édesanyánk, sem pedig, mint az anyósunk. Szerintem a nőknek nem kellene szégyellniük, segítséget kérni! Lehet, hogy máshol apuka tévézik, amíg anyuka főz, közben mosogat és igyekszik figyelni, sőt lekötni a gyerkőcöt, de ha nekünk ez sok, próbáljuk bevonni az édesapát is! Ha sikerrel járunk, annak megvan az az előnye is, hogy a következő generáció, már más példát visz majd tovább.
Mindig felnézek az egyedülálló szülőkre. Sokszor két szülőnek is nehéz összeszerveznie, elintéznie, kormányoznia a család életét. Ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megoszthatjuk a gyermeknevelés áldásait és nehézségeit, ne fogjuk vissza magunkat!
Széles Júlia , 2017. július 07.
