9 dolog, amit filmekből tanultam az apaságról – egy apa vallomása

Két fiú apjaként élveztem a kis- és nagypapák által átadott tudást. Lehet, hogy a gyerekvállalás előtt nem tudtam volna, de most, hogy a “fingós viccek”, a házban szétszórt cipők és az elvesztett focimeccsek miatti dühroham világában elmerültem, látom, hogy ezek a büszke apukák megtanítottak az életre.

Íme tehát 9 film, ami valamit megtanított az apaságról:

Jack Arnold – “Csodálatos évek (The Wonder Years)”

Egy cinikus azt mondaná, hogy a fiatalok idealizmusa és álmai végül utat engednek a valóságnak és a felelősségnek. Bár Jack Arnold fiatalabb éveiről nem sokat tudunk, azt tudjuk, hogy a Csodálatos évek apukáját megviselte az élet, miközben hálátlan, 9-től 5-ig tartó munkájával tartotta el a családját.

“Reggel 5-kor kelek. Küzdök a forgalommal. Egész nap hajtom magam. Megint harcolok a forgalommal. Aztán hazajövök. Aztán befizetem az adót. Vége.” – foglalta össze egyszer Jack komoran Kevinnek. Ez volt az első tanításom arról, hogy a felnőtté válás is lehet kemény dió. Az az epizód, amikor Kevin elmegy vele dolgozni, szintén klasszikus mindenkinek, aki valaha is elgondolkodott azon, hogy “Mit is csinál pontosan az apám?”.

Jim Walsh – “Beverly Hills, 90210”

Közel sem kap annyi szeretetet, mint bárki más a Fox drámájában, ami egy apukához illik – gondoskodónak lenni, de sosem kapja meg a dicsőséget. Volt olyan epizód, ahol Brenda és Brandon nem kiabáltak vele? Nem, ők tinik voltak, akik azt csinálták, amit a tinik szoktak. Ennek ellenére mindig mellettük maradt, és azt tette, amit egy jó apa szokott: Gondoskodott a saját gyerekeiről, és segített a barátaiknak (Dylan pénzügyeinek kezelése).

A Dylannel való bonyolult kapcsolata, és az, ahogy Brenda mindig visszavágott neki, aláhúzott valami igazán fontosat: nem mindig fogod szeretni azokat az embereket a gyerekeid életében vannak, lehet, hogy a gyerekeid időnként utálnak, de néha ellenségnek kell lenned, hogy azt tedd, ami a legjobb nekik.

Steven Keaton – “Családi kötelékek (Family Ties)”

A hatvanas években felnőtt liberális Steven bátorságát gyakran próbára tette keményvonalas republikánus fia, Alex. Minden apa elképzeli, hogyan fognak felnőni a gyerekei, de a gyerekeknek megvan a saját akaratuk, és nekünk továbbra is támogatnunk kell őket. Steven szeretete a fia iránt sosem lankadt, és mindig ott volt mellette, a politika ellenére is. Steven azonban nem csak az Alexszel való dinamizmusa miatt volt annyira rokonszenves. Megvolt benne az az előzékenység, amelyre az apáknak néha szükségük van, mindig megértő füle és egy kedves szó, amikor a gyerekeinek a legnagyobb szüksége volt rá.

Murray Goldberg – “A Goldberg család (The Goldbergs)”

Murray célja az ABC komédiájában a felszínen szerénynek tűnik. Arra vágyik, hogy hazaérjen, levegye a nadrágját, és a tévé előtt heverészhessen, miközben “idióta” gyerekeit kerülgeti. Ha egyszer gyerekeid vannak, rájössz, hogy a magadra szánt idő olyan megfoghatatlan, mint a mosógépben eltűnő zoknik.

Minden nap egy kimerítő kaland, tele tűzzel, amelyet a szülőknek el kell oltaniuk – egy gyermek megsérül, egy gyermek bajba kerül az iskolában, egy gyermek elfelejti megcsinálni a házi feladatát. Nem ér véget, bármennyire is szeretnénk, és mire a napunk véget ér, gyakran megfosztjuk magunkat attól a szelet örömtől, amit keresünk, legyen az tévénézés, mint Murray-nál, vagy bármi más, amihez kedvet kapunk.

Martin Crane – “A dumagép (Frasier)”

A néhai John Mahoney ügyesen alakította a munkás Martin Crane-t, aki gyakran került összetűzésbe sznob fiaival, Frasierrel és Niles-szal. Néha az ember azt hiszi, hogy többet tud az apjánál, különösen, ha már felnőtt, de Martin emlékeztetett minket arra, hogy még mindig az apa tudja a legjobban, függetlenül attól, hogy milyen idős vagy, vagy milyen okosnak hiszed magad.

Jack Pearson – “Rólunk szól (This Is Us)”

Milo Ventimiglia Jackje magasra tette a lécet – túl magasra. Amikor már azt hiszem, hogy jó munkát végzek apaként, megnézem a Rólunk szólt, és rájövök, hogy még hosszú út áll előttem. Nincs semmi, amit ez a fickó ne tudna megcsinálni? Mindenki más felett áll, és figyelmeztetnie kell arra, hogy mindig tudunk jobbat is.

Clark Griswold – “Családi vakáció (National Lampoon’s Vacation)”

Míg Jack Pearson miatt minden apának rosszul kellene éreznie magát, Clark Griswold miatt mindannyiunknak jól kellene éreznie magát, mert ő a megtestesítője annak a pillanatnak, amikor rájössz, hogy az apád nem tud mindent. Chevy Chase jószándékú, de béna Clarkja a “Családi vakáció” filmben rávilágít arra az egyetemes igazságra, hogy az apák nem tökéletesek.

A tökéletes családapa kétségbeesetten próbálja megadni feleségének és gyerekeinek azokat az emlékeket, amelyekre szerinte szükségük van, mielőtt a gyerekek elhagyják a házat, szándékai nemesek, módszerei azonban megkérdőjelezhetőek. Rengeteg olyan apa van, aki úgy érzi, hogy fogalma sincs, mit csinál, akárcsak Clark, aki mindent megtesz azért, hogy a család ne tudja meg, hogy tanácstalan.

Daniel Hillard – “Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (Mrs. Doubtfire)”

Minden apa hajlandó extra mérföldet megtenni, ahogy Robin Williams is megtette ezt a Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van című filmben, amikor álruhát öltött, hogy a gyermekei gondozója legyen. Bár Mrs. Doubtfire bohóckodása ellopta a filmet, a tanulság továbbviszi: A kicsinyeink iránti szeretetünknek nincsenek határai.

“A gyermekeim rabja vagyok, uram” – mondta az egyik jelenetben a bírónak. “Teljes szívemből szeretem őket, és az a gondolat, hogy valaki azt mondja nekem, hogy nem lehetek velük, nem láthatom őket minden nap, olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy nem kaphatok levegőt. Nem tudok levegő nélkül élni, és nem tudok nélkülük élni.”

Gil Buckman – “Vásott szülők (Parenthood)”

A gyermeknevelés szorongással jár. Gil, akit Steve Martin alakított az 1989-es filmben, mindannyiunk aggodalmát képviseli. Aggódik, hogy nem jó apa, és stresszel, hogy a gyerekei viselkedési problémái az ő hibája. A szülői bizonytalanság normális dolog. Gil megmutatta a sebezhetőséget és azt, hogy az apák nem mindig tudják könnyedén megoldani a dolgokat. És ez így van rendjén.

Forrás: Today.com 
Nyitókép: Gettyimages.com