#baba#anya

Válás és újjászületésKisgyermekkel egyedül maradva

Sajnos túlságosan is gyakran megtörténik, hogy az egyik szülő − többnyire az anya − magára marad, akár a kisbaba érkezése után röviddel, vagy cseperedő gyermekkel, gyermekekkel. Van úgy, hogy közösen megegyezik a pár, hogy nem folytatják együtt, de bizony megesik az is, amikor a szakítást csak az egyik fél kezdeményezi, ezért a másik elhagyottnak érzi magát.

Egy válási gyász feldolgozása kegyetlenül nehéz folyamat, kisgyermekekkel pedig fokozottabban megterhelő. A szülő birkózik a veszteség fájdalmával, többnyire tele van haraggal a másik fél iránt, vagy bűntudata van, ha ő az elhagyó fél, de akár akkor is, ha ő az, akit elhagytak, vagy közösen jutottak el a válás melletti döntésig. Hiszen, ha türelmesebb lett volna, ha nem tette volna ezt, vagy azt, vagy többet tett volna…

A gyermekeknek azonban vidám és játékos kedvű szülőkre van szükségük, és olyanra, aki tisztelettel beszél szülőtársáról a gyerekeknek. Ez bizony gigantikus feladat egy krízisállapotban lévő ember számára, ugyanakkor a nehézségek mellett erő -és örömforrást is nyújtanak a gyerekek.

Egy válás feldolgozása hosszadalmas folyamat, ami meglepi az elszakadó párokat. Senki nincs arra felkészülve, hogy milyen mély fájdalommal jár a leválás, és nem is álmodják, hogy ez akár évekig is eltarthat. Annál is inkább nem gondolják, mivel a környezet elvárása valóban az, hogy néhány hónap elteltével lépjenek túl a történteken, nézzenek előre, és térjenek napirendre a történtek felett.

Súlyos tévedés azonban azt feltételezni, hogy ez ilyen egyszerű. Még abban az esetben is, ha a pár élete valóságos pokol volt a napirenden lévő veszekedések, vagy a teljes elhidegülés miatt, a szétköltözés után mégis szembe kell nézniük a legkülönbözőbb érzelmi megterheléssel. Ennek a kötődés a magyarázata, amely minden kapcsolatban létrejön, méghozzá igen hamar, ugyanakkor nehezen történik meg az oldódása.

Gyakori, hogy ennek következtében a párok sokáig játsszák a szét-össze, szét-összeköltözés játékát, mivel akkor, amikor szétmennek, súlyos hiányt szenvednek, és rádöbbennek, hogy „nem tudnak egymás nélkül élni”. Amint visszarendeződik a kapcsolat, ismét előjönnek a korábbi problémák, tehát a pár csalódottan ismét szétmegy. Vannak, akik ezt többször is megismétlik, mire elhiszik, hogy a kapcsolat valóban zátonyra futott.

Mire érdemes figyelni egy válás folyamán? Elsősorban a gyerekekre természetesen, hogy minél kisebb sérüléssel ússzák meg a történteket. Igyekezzünk tisztelettel, sőt, szeretettel beszélni a gyermek másik szülőjéről, támogassuk a láthatásokat, és minél hamarabb alakítsuk ki az új rendet, amelyben biztonságban érzi magát. Biztosítsuk továbbá arról, hogy nem ő, nem ők a felelősek szüleik szétválásáért.

Fontos továbbá elgyászolni a kapcsolatot annak minden szépségével és nehézségeivel együtt. Igyekezzünk átélni az érzéseinket, és nem elfutni előlük – pótcselekvésekkel, elhamarkodott új kapcsolattal elfedni azokat. Nézzünk szembe saját felelősségünkkel is, hiszen így több esélyünk lesz a későbbiekben egy jobban működő kapcsolatot kialakítani.

Vegyük igénybe a minket körülvevő szociális hálót − barátok, hozzátartozók támogatását. Hasznos professzionális segítőt is igénybe venni, vagy a csoportos feldolgozást választani.

Az első kétségbeesett időszak elteltével − bár a fájdalom még továbbra is jelen van − kialakul az új élettér, felismerjük, hogy képesek vagyunk az önálló életre. Megérezzük saját erőnket, sőt, eddig ismeretlen erőforrásokat fedezünk fel magunkban. A krízisek további hozadéka, hogy érettebb személyiségekké válunk, olyan erő birtokába jutunk, amely életünk végéig birtokunkban marad.

Singer Magdolna

www.singer.hu

Válás és újjászületés szeminárium:www.juliavagyokesvalok.hu

A szeminárium vezetői trénereket is kiképeznek, akik önállóan vezethetnek VÚ szemináriumokat az ország különböző területein.

Singer Magdolna, 2011. május 05.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(11 hozzászólás) 

2011 05 05. 12:54
En is egyedul nevelem a kislanyomat. De nem szeretem ezt a kifejezest, hogy "egyedul" nevelem hiszen van apukaja es bar kulon elunk a gyerkoc nevelesenek o is reszese. Az elso idoszakban nehez volt es fontosnak tartottam, hogy a kislany mindent ertsen es minden kerdesere valaszt kapjon. Ma mar ritkan jon elo a tema hiszem az apukajaval apoljuk a viszonyunkat (mindketten) es sosem mondok nemet sem neki sem apukanak ha latni szeretnek egymast vagy beszelni szeretnenek egymassal. Ugy erzem, hogy a korulmenyekhez kepest sikerult minden bonyodalom nelkul levalnom a gyerek apjarol anelkul, hogy oket levalasztottam volna egymasrol.
→ válasz erre
2011 05 05. 14:59
Sajnos van rossz példa az ismerőseim körében,ahol az apuka egy másik nőt választott,és mégis a mai napig ő az,aki megnehezíti a nyugodt kapcsolattartást. 8 hónapos volt a kisfia,amikor elhagyta őket,és sajnos mindent elkövet annak érdekében,hogy a volt feleségét rossz anyaként tüntesse fel(email-ek,sms-ek,feljelentések a láthatást illetően). Sajnos abból is nehéz kilépni,hogy a szakítás óta a szüleivel él a barátnőm...Szóval jelen esetben az anya mindent elkövet,hogy ne rombolja az apaképet,de fordítva nem így van...és sokszor nem is rejti véka alá a gyerek előtt sem. :((
→ válasz erre
2011 05 05. 22:28
Sokan megszólják azokat,akik bőven 30 után szülnek(mennek férjhez vagy párkapcsolatban élnek)...A lényeg:jól kell tudni választani.És ez a lényeg.
S még valami:a mai "ifjak" nem a toleranciáról híresek.
→ válasz erre
2011 05 06. 09:17
Szerencsére velem még nem fordult ilyen elő! Remélem nem is fog...
Nehéz helyzet:(
→ válasz erre
2011 05 06. 13:58
Emelem kalapom azok előtt, akik egyedül megbírkóznak a gyermeknevelés feladatával. Nem kis lecke az élettől. Bárkivel megeshet, és még nagyobb gyerekkel is nehéz. Anyukám 18 éves koromban maradt magára velünk, bár nem különválás miatt. Irtó nehéz volt mindenkinek, anyagilag is. Azt a helytállást az ember el sem tudja képzelni, amíg az élet ki nem babrál vele.
→ válasz erre
2011 05 07. 00:09
Ez egy reklámhírdetés akarna lenni??????

→ válasz erre
2011 05 07. 13:36
Igazából nem minden esetben a férfi a hibás ha elválnak a szülők,mert én ismerek egy nagyon közeli barátot aki imádta a feleségét el is vette,nem egy szépség volt a nő mégis szerette és kitartott mellette,egyszer eljött a pillanat mikor rájött a drága felesége mit csinált.Az asszonyka esküdözött hogy nem történik meg soha többé amit tett,és rávette a férfit csináljanak gyereket és akkor biztos jó lesz minden,egyből sikerült a gyerek,miért is ne..A férfi többet dolgozott hogy mindenük meglegyen és mi történt?1éves lett a gyerek és a nő megváltozott,hanyag lett nem csinált semmit otthon,a férfi munka után az otthoni teendőket látta el,és nem szólt semmit hogy fáradt a nő.Egy kis időre rá megtudta hogy az asszony ismét megtette a félremenést.Ekkor már betelt a pohár a férjnél és adott egy pofont a nőnek,a nő el sem sirta magát,meg se bánta.Rá kisidőre megismerkedett a férfi egy lánnyal akivel jól megvannak,csupán az zavarja őket hogy minden adódó alkalommal a nő le akarja húzni pénzzel,pedig nem is a nő neveli legtöbbször a gyereket .A gyerek jól van velük szeretik Öt minden tőlük telhetőt megadnak neki,csak azt kívánják bár ne lenne a voltfeleség olyan amilyen lehúzós hazudós
→ válasz erre
2011 05 07. 19:03
Szomorú dolgok ezek h pl miért kell egy tönkre ment kapcsolatnak a gyereknek meg innia a levét!
→ válasz erre
2011 05 09. 17:06
Szerintem nincs értelme azt firtatni ki, mit, hol, mennyit csinált rosszul, ki a hibás. Egy a lényeg, hogy a gyerekeknek legyen a lehető legjobb. És ez egy ilyen helyzetben, amikor egyik szülő rengeteget szenved,egyáltalán nem egyszerű feladat.
Úgy gonolom, hogy a külvilágnak, a családnak, és a barátoknak is rengeteg szerep jut abban, hogy egy-egy ilyen esetet, könyebb legyen "átvészelni" a különváls előtt álló, vagy éppen azon átesett szeménynek!
Szóval ha ilyet látunk, néhány jó szóval is már rengeteget segíthet az ember!
→ válasz erre
2011 05 10. 21:18
Mi már éltünk apától külön, és nagyon rossz volt, főleg, hogy ez nálunk egy másik városba költözést is jelentett, így minden változott körülöttünk, a lányom körül. 4 éves volt, nagyon nehéz volt neki is és nekem is. Nem találtuk a helyünket, és bár szereztünk új barátokat mindketten, mármint a lányom és én is, rengeteg dolog volt, ami miatt mégis visszahúzott a szívem a férjemhez. Így fél év után visszaköltöztünk. Akkor jó ötletnek tűnt. Más, jobb körülmények között folytathattuk közös életünket, de a rózsaszín köd ismét csak feloszlott...:(

→ válasz erre
2011 05 18. 18:42
Én is egyedül csináltam, majd' 5 évig, onnantól, hogy megszületett a fiam. Az anya tök rapszódikusan, hol jött, hol nem, de állandóan azt hajtogatta, hogy, hogy szereti az ő manócskáját. Mondtam, hogy az engem nem érdekel, hogy átvágott, és cserbenhagyott, de ha még egyszer hazudik a gyereknek kitaposom a belét. Utána nem jött egy fél évig. Most hírét vette, hogy van egy élettársam, és 2 hét alatt többet jött látogatóba, mint elötte 14 hónap alatt. A gyereknek sosem mondok semmit az anyjáról, de egy fényképet tartok a tárcámban róla, hogy legalább úgy lássa. A barátok pont ezért jönnek jól, mert ilyenkor elhordhatja az ember a másikat mindennek, hogy utána mosolyogva nézhessen a gyerek szemébe, mikor a hiányzó szülőről kérdez. Most el akarja perelni, és az ég segítse, hogy ne sikerüljön neki!! A fiam hozzám tartozik, de ebbe képtelen belenyugodni, azt figyelembe sem véve, hogy a változás mit okozna Dani életében.
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?