Egyenlőség és a nemek - 2. rész

Az Európa Parlament Nőjogi Bizottságának jelentése szerint (2009) biztosítani kell, hogy a nők egyenlő esélyekkel induljanak a jövedelmek, a foglalkoztatási kilátások, a társadalombiztosítás, illetve a nyugdíjak terén. A nevelői feladatok, a gondozás, vagy a háztartási munkák ellátása során szerzett készségeket figyelembe kell venni a nők munkaerőpiacra történő visszatérésekor – olvasható a jelentésben.

Ha valaki ,,csak otthon van”, ,,nem dolgozik, csak gyereket nevel”, alacsony társadalmi megbecsülés jut osztályrészéül. Annak ellenére, hogy a reprodukciós ráta mind Magyarországon (1,3), mind pedig más EU-s országokban alacsony (Nyugat-Európában 1,6-1,9 között, Dél-Európában és Közép-Európában 1,3-1,6 között), a gyerekvállalási kedv nem nő, mégsem tolerálja jól a társadalom, hogy egy nő a gyereknevelést választja – átmenetileg - hivatásul, ezt értéktelennek gondolják.

„A nők hozzájárulása a GDP-hez még magasabb lenne, ha ellentételezés nélkül végzett munkájukat is beszámítanák” – javasolja az EP nőjogi szakbizottsága. A bizottság véleménye szerint a tagállamok statisztikai hivatalainak ezért ki kellene dolgozniuk egy olyan módszert, amellyel „a nemzedékek közötti szolidaritás terén végzett láthatatlan munka” értékét nemenként ki lehetne mutatni.

A nők által végzett munka nagyrészt a család, a háztartás ellátásában jelenik meg, mely kulcsfontosságú és intézményileg pótolhatatlan társadalmi értékén túl kiadás-megtakarítást is eredményez, mely ellentételezheti az elmaradt jövedelemből származó veszteséget. A kereső nőknek hétköznap nincs, vagy csak kevés idejük van arra, hogy rendben tartsák a háztartást, minőségi időt biztosítsanak a gyerekeik számára. Ezek a tevékenység rendszerint áttevődnek a hétvégére, vagy a szabadnapokra, így tulajdonképpen elég kevés a valóban pihenéssel töltött szabadidejük. Ezen a háztartások korszerűsítése sem sokat változtat, hiszen a tevékenységeket ugyanúgy meg kell szervezni, el kell végezni.

A magyar átlagcsaládokra nem jellemző, hogy háztartási alkalmazottat, gyerekfelvigyázót és más segítőt vennének igénybe és fizetnének meg, de belátható, hogy ha ezért fizetni kéne, jelentős kiadással terhelné meg a családi kasszát. Ilyen értelemben kiszámítható a házimunka és a gyerekgondozás értéke.

Az időmérleg vizsgálatokból kitűnik, hogy a nők a nap 24 órájából több időt töltenek a tágabb értelemben vett munkával, mint a férfiak. Levonható a következtetés, hogy a társadalom létfeltételeinek megteremtése és újratermelése nagyobb mértékben terhelődik a nőkre.

A nők átlagosan tovább élnek, mint a férfiak. Ennek okai elsősorban életmódbeli különbségekben keresendőek - táplálkozás, életvezetés, alkoholfogyasztási szokások, stressztűrés stb.. A fejlett egészségi kultúrájú ipari országokban a nők kb. 6,5-7,0 évvel hosszabb várható élettartamot remélhetnek, mint a férfiak. Ez egyben azt is jelenti, hogy ennyivel hosszabb ideig vannak nyugdíjban, ami az előzőekből következően - alacsonyabb átlagbér, alacsonyabb foglalkoztatottság, kieső évek - alacsonyabb összegű, mint a férfiaké. Sokan szorulnak özvegyi nyugdíjra, jellemzően a nők közül.

Mi a megoldás?

Szerencsére számos lehetőség kínálkozik arra, hogy mi, nők ne érezzük magunkat másodrendű állampolgárnak. Első és legfontosabb: az öngondoskodás. El kell érni, hogy ne kerüljenek a nők függőségi helyzetbe, legyenek például megtakarításaik. Természetüknél fogva a nők sokkal inkább hajlamosak a kompromisszumokra és a konfliktuskerülésre, pedig egy-egy béralku során ezek nem feltétlenül előnyös tulajdonságok.

Keresniük kell a lehetőségeket, hogy a gyerekgondozással töltött évek se legyenek ,,üresek” - aláhúzva azt, hogy nincs nehezebb feladat, mint testileg-lelkileg egészséges, elégedett gyereket nevelni. Mégis ezek az évek a legalkalmasabbak az önképzésre-átképzésre, ekkor lehetséges a leginkább átgondolni azt, milyen irányba szeretné az egyén terelni az életét. Alkalmazott akar-e lenni továbbra is, vagy egy másfajta életformát választva önállósodni? Meg kell találni azokat a rész- és rejtett képességeket is, aminek segítségével továbbléphet, amitől nem érzi kényszerpályán magát.

El kell fogadtatni a társadalommal és legfőképpen a közvetlen környezettel az alapvetően női szerepükből következő anyaság, háztartásvezetés, idősek gondozásának pénzben ritkán kifejezett, de valós értékét. Tudatosítani kell, hogy ezek rendkívül fontos feladatok, amit ha nem látnánk el, mindenki hátrányt szenvedne.

Sajnos, ma Magyarországon a távmunka és a részmunkaidő méltatlanul alul van prezentálva. A munkaadóknak is fel kéne ismerniük, hogy hosszú távon egy lojális, megbízható munkaerőt nyernek azzal, ha a munkaidőt rugalmassá és/vagy otthon is végezhetővé teszik.