„Úgy éreztem, egy kibírhatatlan sárkány vagyok… Aztán szorongásos zavarral diagnosztizáltak”

Nem csak a nagyobb dolgokon akadtam ki, például amikor a legnagyobb fiam összefirkálta az előszobafalat és újra kellett festeni az egészet, de akár azon is, ha a négyévesem feldöntötte a Lego tornyot. Igen, a Legot… Szörnyű, hasogató migrénem lett az építőkockák zajától. Egy teljesen átlagos, hétköznapi kérdés is totál felhúzott; például amikor az egyik gyerkőc azzal nyaggatott „mikor eszünk már”, negyedórával az uzsonna után. Épp a legkisebbet szoptattam, ezért ráförmedtem, hogy „de hát most ettél, szolgáld ki magad, és vegyél el egy banánt az asztalról!”, majd percekkel később szörnyű bűntudatom lett, hiszen imádom mind a három lurkót.

A sorozatos „balhék” miatt kezdtem azt gondolni, hogy dühkezelési problémáim vannak, mígnem a pszichológusom terhesség utáni szorongást (egyfajta depressziót) állapított meg nálam. Végre megtudtam, hogy nem őrültem meg, és hogy nagyon is sok nővel előfordul az ilyen (akár egy gyermekeseknél is, nemhogy 3 gyerkőc esetében). Néha a szorongásom stresszként nyilvánul meg, néha haragként, miközben mindnek a forrása egy dolog: a félelem.

A felismerést rengeteg sírás követette. Csak sírtam és sírtam. De a terápia és a gyógyszer nagyon sokat segített. 3 év telt el és még mindig szedem a pirulákat, persze szakember felügyelete mellett. És sokkal jobban vagyok. Kiderült, hogy nem csupán szülés utáni depresszióm van, hanem úgynevezett GAD, azaz generalizált szorongásos zavar. A GAD a központi idegrendszer megbetegedése és fokozott stresszérzékenységet jelent, ami túlzott aggódással, nyugtalansággal, figyelemzavarral, alvási és emésztési, légzési problémákkal, fejfájással, remegéssel, szédüléssel járhat együtt.

A terapeutám megtanított arra, hogyan azonosítsam magamban egy-egy kirohanás után az érzéseim valódi jellegét, valódi forrását. Még mindig előfordul, hogy túlságosan is ráripakodok a srácokra, de egyre ritkábban. Ismerősek a leírtak? Ne féljetek beszélni róla!