Levél a gólyánakSzeretettel nektek egy igaz történet arról, hogy az álmok néha valóra vállnak....
Kislánykám egy napon tányérnyi szemmekkel bújt mellém. Éreztem, bántja valami. Mélységes szomorúság és csöppnyi félelem remegett könnyei mögött.
- Anya, én rossz gyerek vagyok, azért nincs testvérem? Nekem nem lehet egy kis hugikám? Vagy egy kis öcsikém? Annyira rosszul viselkedem, anya? - kérdezte tőlem.
Mit mondhattam volna erre? A torkomat iszonyú sírás fojtogatta.
Hogy magyaráztam volna meg egy 6 évesnek, hogy már 3 éve próbálkozunk kistestvérrel megajándékozni? Hogy mondtam volna el, hogy az elmúlt 3 évben 3 babát vesztettünk el, s hogy az életünk másból sem áll, csak folyamatos körforgásból a próbálkozások, s vetélések között?
Nem mondhattam. Nem értette volna.
De azt sem hagyhattam, hogy azt higgye bárminek is ő az oka. Nem akartam, hogy eméssze magát.
Így megsimogattam buksi fejét, majd komolyan a szemébe nézve, a tőlem telhető legérthetőbb magyarázatba fogtam:
- Dehogy, kicsikém! Nagyon jó gyerek vagy! Csak tudod anya beteg. S amíg meg nem gyógyulok, sajnos nem lehet kistestvérkéd. De a doktorbácsi s anya mindent elkövet a gyógyulásért, talán hamarosan lesz majd egy hugi, vagy egy öcsike.
Hanem tudod mi jutott most az eszembe?
Emlékszel, mit mesélt neked nemrég a kis barátnőd? Levelet küldött a gólyának, s az nemsokára öcsit hozott neki. Talán neked is ezt kéne tenned. Írni ugyan még nem tudsz, de talán rajzolhatnál neki.
S hátha, nem is olyan soká, nálunk is jelentkezik majd az a gólyamadár!
Kislányom lázas rajzolásba kezdett. Hosszas töprengés után úgy döntött, csörgőt rajzol.
S hogy a címzett se maradjon kétséges, anya kicsi gólyát biggyesztett a rajz aljára.
A levél precízen összehajtogatva a párna alá került. Mert minálunk minden szívből jövő kívánság a párna alá kerül, hogy onnan jusson el a címzetthez.
A kislányom másnap reggel lélekszakadva futott hozzám.
- Anya! A gólya nem olvasta a levelem!
- Hát ezt miből gondolod? - kérdeztem csodálkozva.
- Hisz nincs kisbaba a párnám alatt! - jött a logikus felelet, mire én majdnem félrenyeltem a kávét.
- Kicsikém! A gólya attól még olvashatta a levelet. De tudod, már meséltem, a kisbabák az anyukájuk pocakjából jönnek, nem csak úgy ott teremnek a párna alatt. Mikor eljön az ideje, a kis élet anya pocakjában kezd majd el fejlődni. Ott fog majd szépen növekedni. Én szólni fogok neked, ha már odabent lesz, jó?
Nem tudom, kislányom értette-e a magyarázatot, de bólintott.
3 hónap telt el addig a napig, míg magam mellé ültettem a kicsit, és megkérdeztem tőle:
- Emlékszel, írtunk levelet a gólyának...
A cikk elkészítésében közreműködött: http://kissemese.cafeblog.hu/
