Szeress többet, ítélkezz kevesebbet!
Ez a mottója egy amerikai kampánynak, amivel arra akarják felhívni a figyelmet, hogy az anyák mennyire hajlamosak megítélni egymást, ahelyett, hogy megpróbálnák megérteni a másikat.
Úgy is mondhatnánk, hogy anyának anya a farkasa. Mert ahogy azt már kitárgyaltuk párszor, számtalanszor és elmondhatatlanul sok témában - itt van 10 és itt még 10 - képesek egymás torkának ugrani, sokszor olyan elemi düh kíséretében, ami megdöbbentő.
Mindeközben a másik oldalon rengeteg bűntudattal küzdenek a mamák, ráadásul úgy, hogy közben úgy érzik, teljesen magukra vannak hagyva.
Pedig józan paraszti ésszel tudjuk, hogy nincs egy igaznak kikiáltható, egyedüli üdvözítő út sem a gyereknevelésben, sem az anyává válásban, sem az életben. Egyikünk így gondolja, a másik úgy csinálja, és még ha nem is értünk egymással egyet a módszerekben, ne felejtsük el a lényeget: valószínűleg mindkét anya teljes imádattal szereti gyermekeit és nyilván a lehető legjobbat akarja neki.
És hogy egy gyerek a szülei mellett szunyókálva, vagy egy év után munkába visszatérő anya mellett nő fel, önmagában nem jelent semmit. Ahogy egy-egy döntése miatt egyetlen anya sem ítélhető jónak, jobbnak, rosszabbnak vagy rossznak. Egy részlet alapján hogyan is mondhatnánk ítéletet egy egész ember felett?
Erről is szól az alábbi kisfilm:
Nektek van olyan barátnőtök, aki másképp gondolkodik a gyereknevelésről, mint ti? Ha igen, miben különbözik a véleményetek?
Szilágyi Diána, 2014. szeptember 04.
