Rájöttem, hogy a férjem valószínűleg megcsal ... megint ...

Egy újabb pihenőnap után, másnap délután ő és a lányom elsétáltak az élelmiszerboltba, hogy ezt-azt vegyenek, puha ételeket. Csörgött a telefonja, és bementem a konyhába, hogy megnézzem: „Leah” – volt olvasható a telefonjára kiírt név. Leah a volt az exbarátnője és az én jelenlegi barátnőm, mert mi, ugye, modernek vagyunk. Visszahívtam, majd egy rövid beszélgetés után letettem a kagylót. Ahogy letettem, észrevettem egy szöveges üzenetet Leah alatt; „Ap”, csak kezdőbetűk.

Előző nap, amikor lefoglaltam a gyerekeket, hogy a férjem pihenjen a fogorvosi műtét után, Ap megkérdezte tőle, hogy hogy van. Azt válaszolta, hogy “kicsit fáj, de oké”. Ap ezután megkérdezte, hogy „Mentálisan és érzelmileg?” A férjem így válaszolt: "Tegnap este rólad álmodtam." Ap erre azt mondta: "Ó, miről?" A férjem azt válaszolta: "ez egy érzés volt."

40 perc múlva gyerekekkel érkeztek a barátok hozzánk hétvégi BBQ-ra. A férjem és a lányom bármelyik percben megérkezhetett. A tervem az volt, hogy végig tolom az estét, és később foglalkozom majd a dologgal. Abban a pillanatban viszont, amikor beléptek az ajtón, azt mondtam neki: "Szóval körülbelül 30 percünk van arra, hogy megválaszoljuk, valódi vagy színlelés a házasságunk.

A nyár nem volt könnyű. Bár csak két héttel azelőtt ünnepeltük a nyolcadik évfordulónkat a kötelező vacsorával, majd az alvó gyerekek miatti csendes szex-szel, szóval az elmúlt néhány hónap stresszes volt. Együtt indítottunk el egy vállalkozást, ami miatt volt pénzügyi stressz, félreértés, és nem sok együtt eltöltött minőségi idő. Még júniusban történt, hogy a fürdőszobában volt és megkért, hogy jöjjek megnézni valamit. A „valami” egy méretes vörös folt volt, amely a vizsgálat alapján herpesznek bizonyult. Igen, tíz év monogám kapcsolat után, ebből nyolc házasságban, férjem nemi herpesszel tért haza. Nyilvánvalóan ez a szar akár egy évtizedig is lappanghat.

Amikor először kezdtünk randevúzni, volt egy négy hónapos csecsemőm, ő épp feladta a munkáját, és készen állt arra, hogy új kalandba kezdjen. Lazán kezeltük az egészet, hogy egyelőre csak együtt „lógunk”, majd a többit később kitaláljuk. Egy hónap múlva ikertestvére megérkezett érte és együtt leléptek. „Hűvösen fogadtam”, hiszen éppen csak elkezdtünk „lógni”, csakhogy a fejem és a szívem sokkal többet érzett ennél.

SMS-t küldtem neki, és megpróbáltam szakítani. Ki voltam én, hogy lekössem egyedülálló anyaként egy vidéki városba, akitől már amúgy is elbúcsúzott? Visszajelzett, és biztosított, hogy „benne van”, és bár én „nehéz eset vagyok”, nagyon szereti a nehéz eseteket.

Tíz év, két gyerek, egy ház, egy közös vállalkozás, egy autó, közös barátok, sms-t küldtem a barátomnak, hogy „bocs, le kell mondanom”, és beültem órákra a (közös) irodánkba. Öt nap, két hosszadalmas, bizalmas beszélgetés a barátokkal, egy megalázó telebeszélgetés anyámmal, passzív-agresszív és dühös szavak ezrei záporoznak vissza rám, mindeközben a férjem a (közös) irodánkban tartózkodott. Külön költöztünk, mert ő most „önmagán dolgozik”, aztán majd meglátjuk a házasságunkat, hogyan tovább.

Külön vagyunk, de nem váltunk még el. Mint bárki, akinek gyerekei vannak, gyűlölheti házastársát, hogy soha többé nem akarja látni őt, de négy perccel később emlékeztetnie kell magát arra, hogy ezt nem lehet megúszni. Mert jön vacsorára, hogy lefektesse a gyerekeket, két óra az én huszonkettőmhöz képest, mégis neki vörös, kisírt és fáradt a szeme.

Nem ez az első alkalom, hogy olyan helyzetbe kerül, hogy elveszítsen engem, elveszítsen mindannyiunkat. Hét hónapos terhes voltam a lányunkkal, amikor találtam egy levelet egy „baráttól”. Sírtam, beszélgettünk, rövid voltam, mert aggódtam a hormonok miatt, hogy túlgondolom, ez nem akkora dolog, mint hittem. Biztosított arról, hogy megszakítja a „barátságot”, hogy ez „ébresztő” volt számára.

Hét napja üzent nekem, hogy beszélni akar velem. Otthon találkoztunk egy üveg bor mellett, miközben a gyerekekkel foglalatoskodtam, akik vacsoráztak. Bementünk a hálószobánkba, és beszéltünk az újrakezdésről. Arról, hogy időt kell szánjunk egymásra, és hogy támogatóbbak legyünk. Jót beszélgettünk, nagyon szükséges volt. Két nappal később SMS-t küldött egy másik nőnek, hogy róla álmodott.

Sajnálja, szörnyű hibát követett el. Az első alkalom után nem hiba, hanem döntés kérdése ez. A gyerekek össze vannak zavarodva, én kávén és adrenalinon élek, és találtam egy appot, ahol karaokezom. Tényleg eltelnek azok az rémes éjszakai órák. Tegnap este 11 hajnali 2 óra között legalább 15 alkalommal felvettem a Sade By Your Side-t és kínosan érintett reggel, amikor visszahallgattam.

Terápiába kezdett, és máris frusztrált amiatt, h csigatempóban haladnak, amellett, hogy kellemetlen érzés neki az irodánk padlóján aludni. Fel kell hívnom, amikor nem tudom leszerelni a kerti tömlőt, és emlékeztetnem kell rá, hogy jövő hét kedden állásinterjúm lesz, ami teljesen alkalmatlan egyébként az ingázás miatt.

Mi tart még benne? Mert ez most nem a szeretet, mert az érzések bonyolultságában még nem jutottam el ehhez az egyhez. Még mindig zavarodott vagyok és dühös. Azt gondolom, hogy tíz év, két gyerek, valamint egy közös vállalkozás és ház, évek óta együtt, problémák, vagdalkozások, majd elővett üveg rozék, amiket közösen megittunk.

Harcolunk egymással, de aztán újra együtt vagyunk, mert tudjuk, hogy ha úgy kezelnénk a kapcsolatunkat, mint egy tárgyat, mint egy fogat, akkor azt mondhatnánk: "Nézzük meg a gyökerét."

- ViA -