Nem szerettem terhes lenni! Most akkor szégyelljem magam?

Ezek azok az anyák, akik nem feltétlenül merik felvállalni ezeket a negatív érzéseket. Pedig, ha engem kérdeztek, egyáltalán nem szégyen, ha valaki nem élvezte, hogy nap mint nap arra kelt több hónapon keresztül, hogy ég a gyomra vagy épp görcsöl a lábujja és mintha muszáj lenne, szalad a mosdóba, hogy viszont láthassa a gyomra tartalmát. Nem szégyen, ha a gyengeség és a folytonos álmosság nem tartozott a kedvenc időtöltésed közé, és nem szégyen, ha a hatalmas terhet, amit cipelni kellett a nap folyamán, fárasztónak élted meg. 

Az is teljesen érthető, ha nehezen birkóztál meg a lelki instabilitásoddal és egy beteg babás cikket látván naphosszat sírva kuporogtál az ágyadban imádkozva, hogy veled ez ne forduljon elő. Nem szégyen, ha úgy érezted, nem vagy ura a testednek, nem vagy tisztában az új méreteiddel és hogy egy egyszerű dolog, mint például a szőrtelenítés, a fekvés, az átfordulás, a cipőfelvétel, már nem is volt olyan egyszerű. 

Megértem mikor azt gondoltad, ezt már nem bírod! Sajog a melled, a derekad, a lábad és olyan testtájad, amiről azt sem tudtad, hogy létezik. A folytonos vizsgálatok is kellemetlenek voltak, de természetesen a babád érdekében mindent megtettél. Azt hiszem, naphosszat sorolhatnám még ezeket a negatív emlékeket, melyek miatt sokan rossz élményként élik meg a terhességüket. 

Én kijelentem és egyáltalán nem tartom szégyennek, mikor azt mondom, nem szerettem terhes lenni! Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak szép pillanatok, amik semmihez nem foghatók. Szerintem ezzel azok az édesanyák is egyet értenek, akik hasonló cipőben voltak, mint én. 

Csodálatos volt hallani a kisbabám szívdobbanását. Izgatottan vártam minden egyes ultrahangot, hogy újra láthassam. Sosem felejtem, mikor először éreztem őt a hasamban és örömmel emlékszem vissza azokra az estékre, amikor mindezt a párommal is megoszthattam. Vártam őt, álmodoztam róla, találgattam, vajon milyen lesz, kire fog hasonlítani. Izgatottan vártam a 12. heti ultrahangot, hogy kiderüljön, milyen nemű lesz a kisbabám. És persze ne feledkezzünk meg azokról a fantasztikus 3D képekről, amiket büszkén mutogattam. 

Ezek egytől egyig fantasztikus élmények, de az érzésemen nem változtat! Nem szégyen, nem titok, nem takargatni való dolog. Nem szerettem kevésbé emiatt a kisbabámat, és nem vagyok emiatt rosszabb anya. Egyszerűen csak másképp éltem meg ezt az időszakot, mint olyan sokan mások. Minden kismamának üzenem! Ha te is hasonlóképpen éreztél vagy érzel, ne szégyelld, nem vagy ettől kevesebb.