Négy dolog, amire anyaként rájöttem

…A takarító az új fodrász

Ápolt, kedves, precíz munkavégzésű személy, akitől nehéz vagy inkább lehetetlen időpontot kérni. Vajon kire gondolok? Hát a környék legjobb fodrászára! – Gondoltam ezt még akkor, amikor nem voltam főállású anya. Amikor még a barátnőimmel egy csendes kávézóban üldögélve arról beszélgettünk, ki lehet a legjobb fodrász, melyik szalonba, kihez érdemes menni. Most viszont a kávézós pletykálásokat felváltották játszótéri csevegések, amiknek az egyik legnépszerűbb témája „A” takarító(nő). Mindenki a tökéleteset keresi, és ő aztán igazán ritka kincs, aki igazi megmentőként segíti az anyákat abban, hogy a lakás tiszta és rendezett legyen. Ha tovább nem is, de legalább egy óra hosszán keresztül. Kéthetente egyszer. Ha valaki talál egy nagyon jót, ez a hír futótűzként terjed, már-már legendák keringenek róla és a maga után hagyott csilivili tisztaságról, rendről. Ezért természetesen szinte lehetetlen vele időpontot egyeztetni, mert mindig „már minden időpontom betelt, sajnálom”. Tisztára, mint egy sztárfodrász J.

…A bölcsi nagyon is hasonlít az egyetemhez

Jó hírnév, túljelentkezés, az elméleti és gyakorlati képzés egyensúlya… Egy kisgyerekes anya biztos nem lepődik meg azon, ha azt mondom: én bizony nem a népszerű egyetemekre gondolok, hanem a legjobb bölcsődékre. Amikor először merült fel nálam ez a téma, azt hittem, nincs is magától értetődőbb annál, mint hogy a gyereket bölcsibe/családi napközibe iratom és kész. Nos, miután a negyedik intézményben is azt mondták, hogy leghamarabb fél év múlva tudják fogadni a gyerekemet, rá kellett döbbennem ennek ellenkezőjére. Ezekre a helyekre – ha fizetős, ha nem – szinte lehetetlen bekerülni azonnal, ugyanis hosszas várólistájuk van. És hogy mi is számít „jó” bölcsinek? Ehhez ugyan nem feltétlenül szükséges angol nyelvű, mini varázslóképzőnek lenni, csupán legyen megfelelő mennyiségben „tanulás” (mese, mondókák, irányított játék) és emellett kötetlen rohangálás is az udvaron. Bizony, ez sem feltétlenül magától értetődő mindenhol! Nem csoda tehát, hogy az anyák egyik felkapott témája – legalábbis abban a fővárosi kerületben, ahol én élek – a különféle (magán) bölcsik, ovik, családi napközik és az, hogy hogyan kerülhetne be a saját csemete a kiszemelt helyre. Ha például egy facebook csoportban egy anyuka kommentjéből kiderül, hogy az egyikben felszabadult egy hely, rögtön tucatnyian kapnak a telefonhoz, vagy vágtáznak be az adott intézménybe, csillogó szemmel érdeklődni.

…A kreatív főzésnek két arca van

Gyermektelen időkben a kreatív főzés számomra azt jelentette, hogy kinéztem valami igazán extravagáns receptet és egész délelőtt az ínycsiklandó különlegesség elkészítésével bíbelődtem, közben andalító háttérzene szólt. Gyerek mellett, ha kreatívan főzök, azalatt azt értem, hogy valami olyan ételt igyekszem kitalálni, ami két fontos tulajdonsággal bír: „felnőttes” és „hozzátáplálós” formában is megállja a helyét! Amíg nem volt gyerekem, elképzelni se tudtam volna például azt, hogy ilyen – többek között – a húsleves, a rizs és bármilyen hús vagy akár a resztelt máj krumplival. És hogy hol maradt a kellemes háttérzene? Ezt persze felváltotta az én ilyen-olyan éneklésem, vagy jobb esetben egy gyerek cédé hallgatása, amivel legalább néhány percre leszerelhetem a csemetéket.

…Már értem, miért lehet a szállodákban reggel héttől reggelizni

Ébredezés „hajnali” tíz óra előtt tíz perccel, álmos séta az étteremig, ahol az utolsók között, épphogy a reggeliző idő leteltekor végzünk az étkezéssel, a személyzet szúrós tekintetével kísérve. Számos ilyen élményem van azokból az időkből, amikor a hajnal öt még azt jelentette, hogy ideje egyik oldalamról átfordulni a másikra és tovább szundikálni. Nem úgy, mint manapság, amikor a hajnali öt egyfajta lélektani határ: előtte még hajnali ébredésről beszélünk, elmúltával pedig beköszönt a reggel és jobb napokon ekkor könyvelem el az éjszakát átaludtnak és kezdődhet a nap – akkor is, ha épp nyaralunk egy szállodában. Ezért a mi kis családunk már az étterem nyitásakor a bejáratnál toporog – régen fogalmam sem volt, ugyan kik azok, akik miatt szinte minden hotelben reggel hét órakor kezdődik a reggeliztetés. Nos, most már tudom!