Ne feledd mi minden voltál még, mielőtt anya lettél! – Avagy így maradj önmagad a szülés után is!
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a 21. század anyaságról alkotott fogalma ezzel az egy szóval írható körül leginkább: „szuperanya”. Amíg sok-sok generációra visszamenőleg mindig voltak segítők az édesanyák mellett, - gondoljunk csak arra, hány család lakott egy fedél alatt szülőkkel, nagyszülőkkel, dédszülőkkel, ezáltal pedig egyszerre több tapasztalt nő is segítette a fiatal édesanyát-, manapság egyre inkább jellemző, hogy minden elénk gördülő feladattal egyedül kell megbirkózzunk.
Szerencsésnek mondhatják magukat azok a friss édesanyák, akiknek ma is van segítségük, például a nagyszülők személyében, de bizony nálunk is egyre inkább terjed a "bébiszitterség" intézménye, ezt a helyzetet pedig nem csak a divat, hanem sokszor a kényszer is szüli.
Egyre inkább megfigyelhető, hogy „szuperanyaként” folyamatosan arra törekszünk, hogy az életünk minden területén helyt álljunk, még pedig úgy, mintha az égvilágon semmi sem változott volna azóta, hogy életet adtunk a gyermekeinknek. Pedig nagyon is változott: anyának lenni 24 órás feladat, ez alól pedig soha nem jár szabadság, táppénz, sem pedig felmentés. Amellett, hogy képzeletbeli polip csápjainkkal ezer meg ezer dolgot intézünk a gyerek körül, továbbra is helyt állunk, mint háziasszony, mint megértő társ és sokszor, mint megbízható munkaerő.
Épp ezért a nagy kapkodásban, rohanásban sokszor arról feledkezünk meg leghamarabb, amiről egyáltalán nem szabadna: hogy kik is voltunk még azelőtt, hogy ránk tevődött az anyaság édes terhe. Merthogy életünk során megszámlálhatatlan szerepkörben tűnünk fel, így a gyerekében, a barátéban, a vonzó nőjében, vagy például a testvérében. A sort persze lehetne folytatni szinte a végtelenségig. Előfordulhat, hogy te is észrevetted mostanában, hogy picit máshogy állnak hozzád a szeretteid, ismerőseid; talán nem is érted, miért nem értenek meg, ha eddig azt tették.
De gondolj csak bele! Nem csak számodra új terep az anyaság, hanem a környezetedben élők számára is egészen más minőségben tűnsz fel ezáltal. Megeshet, hogy kissé hanyagolod a társaságukat, netalán nem kapnak tőled annyi figyelmet, mint eddig, vagy olybá tűnik számukra, hogy másról sem tudsz velük beszélgetni, mint hogy mi van a gyerekkel. Persze ez utóbbi valahol természetes, hiszen szinte kizárólag ilyen gondolatok közé szorulva éled most a mindennapjaidat. Mégis jó lenne, ha valamelyest képes lennél tudatosan alakítani, beosztani az idődet, táplálni a kapcsolataidat és úgymond a gyerek előtti önmagad (is) maradni kicsit, mert, ha nem teszed, hamar úgy érezheted, egyedül maradtál.
Mi is kell hát ahhoz, hogy te magad és a körülötted élők se tapasztaljatok a gyerek érkezésével túl nagy változást? Ha betartod ezt a néhány tippet, talán sikerül nem túl drasztikusnak megélni ezt az életre szóló változást:
>> Különíts el, ha kell, harcolj ki magadnak szabadidőt!
Nem igaz, hogy egy anyának kizárólag a gyerekével kell foglalkoznia! Ugyanúgy szüksége van néha egy kis egyedüllétre, pihenésre, feltöltődésre, mint bárki másnak. Időnként igyekezz delegálni a kicsi körülötti feladatokat, ilyenkor pedig szenteld az idődet önmagadnak, egy hobbinak, tulajdonképpen bármi olyannak, ami örömet okoz!
>> Ne csak a gyerek legyen a téma!
A pároddal, ismerőseiddel igyekezz minél tágabb témaköröket érinteni. Valamennyire maradj naprakész a világ dolgaiban, ne csak a gyerekkel kapcsolatos netes oldalakat böngészd, hanem azokat is, amik korábban is foglalkoztattak.
>> Kezdeményezz találkozókat!
Ne tűnj el, ne légy elérhetetlen a barátaid, ismerőseid számára! Hiszen ettől úgy érezhetik, hogy megszűntél velük foglalkozni, ez pedig aligha táplálja a barátságokat, jó kapcsolatokat. Ha te kezdeményezed az összejöveteleket, továbbra is látni fogják, hogy törődsz velük (és persze magaddal).
>> Adj magadra!
Tudjuk, nem könnyű gyerek mellett még a külsőddel is ugyanúgy foglalkozni, mint eddig. De azért tedd meg a tőled telhetőt, hiszen kifelé is annál sugárzóbb, vonzóbb, - a párod számára pedig kívánatosabb-, maradsz, minél inkább te is jól érzed magad a bőrödben. Ez utóbbinál pedig nincs fontosabb, már csak azért sem, hiszen a gyermekedre is hatással van az általános közérzeted.
>> Vonj be másokat a mindennapjaitokba!
Ha egyedül vagy otthon a gyerekkel, ne utasítsd vissza az ismerősök közeledését! Ők is szeretnék kivenni a részüket az örömötökből, boldogságotokból, ott akarnak lenni minden számotokra fontos eseményen, ahogy eddig is tették. Ne zárkózz be, nyiss a közös programok, élmények felé! Nem utolsósorban a babádnak is jót tesz a változatosság, ha közösségben, felnőttek és más gyerekek társaságában van.
>> Kérj és fogadj el segítséget!
Nem ciki elfogadni a szomszédod segítségét, - például, hogy behordja a bevásárlásból hazacipelt cuccokat a kocsiból-, vagy többször megkérni a testvéredet, hogy ugorjon át kicsit, hogy pihenni, aludni tudj. Bár szuperül helyt állsz, azért neked is szükséged van a tartalékaid feltöltésére, ezt pedig segítség nélkül csak igen nehezen tudod megtenni.
B.F., 2018. április 22.
