Egy kétgyermekes anya feljegyzései Mivel ment el az időm egy gyerek mellett?

Most, hogy már két kisgyerek anyukája vagyok, jobban látom. 

1. Az elsőszülöttnek meg kellett fejtenem minden sírását, nyűglődését. Ki kellett tanulnom, hogy egy kisbabának milyen hőmérséklet, ruhavastagság, stb. megfelelő. Át kellett alakítanom a lakást bababaráttá, próbálgatni, hol a legideálisabb a játszószőnyeg elhelyezése, milyen messze legyen a bébiőr a kiságytól, hogy halljam, ha felébred, mikor ad vakriasztást a légzésfigyelő. Ezt mind ki kellett tapasztalnom, esetleg naponta többször átrendezve egyes elemeket. 

2. Gyakorlatlan anyukaként többször folyt ki ez-az a pelusból, ami ruhasúrolással is járt. Idő volt, mire kitapasztaltam, melyik pelenka a legjobb az én csemetém idomaira, és több becsorgásos baleset kellett, mire ráeszméltem, hogy pelenka méretet kell váltanunk. Nagyon sokat mostam, vasaltam hat hónapos koráig még a zoknikat is. 

3. Eljártunk babamasszázsra, énekeket és mondókákat tanultunk különböző foglalkozásokon, fejlesztő tornára hordtam, amikor nem kezdett el forogni. Ez utóbbi ráadásul nagyon messze volt. 

4. Rengeteg verset és mesét olvastunk, mondókáztunk, tornáztunk, és minden este hosszas babamasszázst tartottunk. 

5. Meg kellett találnom, hol lehet a babaholmikat beszerezni. Nem csak a pelenkára gondolok, hanem a megfelelő kialakítású fültisztító pálcikától kezdve a kényelmes babacipőig mindenre. Hetekig kerestem például olyan vastag sapkát, ami a fülét is szépen fedi, és nem megkötős (olyanja volt, de le tudta szedni). 

6. Egy teljesen új baráti közeget kellett kialakítanom magam és a gyerek körül. Új arcok a védőnőnél, a játszótéren, a bababoltban. Mivel számtalan új ismeretre volt szükségem, fórumokat olvastam, és én is aktív tagja lettem egy nekem megfelelőnek. Ez aztán rengeteg mélyponton segített át, arról nem is beszélve, hogy az ottani anyukák tapasztalatai sok időt spóroltak meg nekem (pl. a babatermékek beszerzésére vonatkozó információk). 

7. Gyönyörködtem a kisbabánkban. Igen, néha csak ültem, és néztem. Tényleg mi alkottuk? Milyen szép gyerek! Bevallom, ezzel is sok idő elment, hogy megtanultam élvezni az anyaság legapróbb kis csodáit is. De bármennyi időmet rabolta ez el, egy percet sem bánok belőle! 

A másodszülöttem már egy rutinos, képzett anyukát kapott, aki tulajdonképpen a szakmáját már elsajátította az első gyerek mellett. Ha nem is értem első pillanatban egy-egy sírás okát, jó eséllyel második pillanatra megfejtem, így mindketten előbb kikecmergünk minden helyzetből. Rövidebb a masszázs esténként, és nincs olyan hosszú pancsolás se, de annyi nyűglődés sincs, mert gyorsabban végzünk. Nem járunk el különböző foglalkozásokra, de bármikor le tudunk ülni mondókázni, hiszen már megtanultam a foglalkozások teljes anyagát. Nem olvasunk annyit könyvből, de már nem is kell a könyv, a versek a fejemben vannak. Mesélni is egyre változatosabban tudok fejből. Nem próbálgatom, hova is tegyem a dolgait, mert mindennek szépen bejáratott helye van. A közeg, amiben mozgunk, már az újonnan kialakított baráti társaságunk. A tapasztalatcsere persze továbbra is jól jön, de már nem kell annyira élesen koncentrálnom arra, hogy fontos tudással vértezzem fel magam. Inkább tapasztalatcsere zajlik, de az már nem vesz el annyi időt, hiszen már az elsőszülöttel kitanultam a mesterséget. 

Az egyetlen, amit sajnálok, hogy nincs annyi időm csodálni. Éppen ezért most is itt fekszik mellettem, békésen alszik, és soronként rápillantok a kis pisze orrára. És amikor csak tudok, gyönyörködök benne is, mert maholnap fél éves lesz. Szalad az idő!