Ki vagyok én? Egy anya, és semmi több?
Amióta megszületett a gyerkőc, egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor voltam moziban, olvastam el egy jó könyvet, vagy mikor horgoltam utoljára – ide behelyettesítheted a saját hobbidat -; néha úgy érzem, azt sem tudom, ki vagyok ÉN. Egy (anya)robot?! Ugyan dehogy, akkor mégis hova tűntem?
Ha Te is éreztél már hasonlóan, van egy jó hírünk; bármikor újra megtalálhatod az utat saját belső világod felé, csak elhatározás és egy kis szervezkedés kell hozzá! Alábbi öt egyszerű tippel próbálunk segíteni Neked ebben.
- Szellőztesd ki a fejed – egyedül!
A friss levegő és egy kis egyedül töltött idő együtt csodákra képes. Kérd meg a párod, hogy vigyázzon negyed-fél órára a picire, kapd fel a sportcipőd és irány futni vagy sétálni egyet. Ne habozz, ne tervezz túl sokáig, légy spontán. Majd meglátod, hogy milyen jó hatással lesz Rád, ha kitágítod a mozgástered, kiszakadsz a bébi körül forgó gondolataid spiráljából, rendezni tudod a soraid. Nekem ez mindig segített, akármilyen probléma is akadt az életemben; olykor a szellő fújta ki a fejemből, máskor kifutottam magamból, vagy egyszerűen csak visszanyertem az életerőmet a Napocska sugaraitól. Ha tudsz, menj el egy közeli parkba vagy erdőbe, alaposan vizsgálj meg minden virágot, fát, nézd meg a leveleket, köveket; koncentrálj a jelenre! Ha a belvárosban élsz; igyál meg egy kávét egy hangulatos helyen, némán figyelj meg minden embert; ami felbosszant (például valakinek a viselkedése), azon ne időzz sokáig. Érezd, hogy ez a pár perc csak a Tiéd.
- Válassz egy könyvet és vonulj el vele – egyedül!
Akár összekötheted a kettőt: ha meg tudod oldani, hogy egy-két órára is távol légy a picitől, a sétára magaddal vihetsz egy inspiráló könyvet is. Vegyél olyat, ami igazán leköt, kikapcsol; vagy az éppen aktuális élethelyzetedhez köthető. Én barátaimtól szoktam tippet kérni, de olyan is volt már, hogy betértem egy nagy könyvesboltba és belekukkantottam egy csomó stílusú irományba; aztán választottam. Néha az jut eszembe, régen mennyivel kreatívabb voltam, mennyi mindent meg akartam valósítani, sikeres üzletasszony szerettem volna lenni… Nem rég újra elkezdtem ezzel foglalkozni: első lépésként önfejlesztő könyveket bújok.
- Mozizz – egyedül!
Talán elsőre bizarrul hangzik, de nagyon jó mulatság. Totális agykikapcs! Egyedül, fényes nappal, egy vödör popcornnal beülni egy könnyed vígjátékra! A bűntudatot gyorsan legyőzi az ember, ha biztosítja ugyanezt a partnere számára is; váltsátok egymást, amíg Ő focizni megy, vagy legurít néhány sört a barátaival, addig Te leszel majd a kicsivel. Hosszú távon csak így úszhatjátok meg a bekattanást; szakadjatok ki a „kakis pelenka világból”.
- Shoppingolj – egyedül!
Azt hiszem, ez önmagáért beszél: mikor vásároltál utoljára magadnak valamit? Bármit! Egy ruhát, cipőt, táskát vagy fülbevalót… Mikor élvezkedtél egy masszőr kezei közt vagy pedikűröztettél? A legtöbb bevásárló központban már bejelentkezés nélküli manikűrös standot is találsz (igaz, egy kis felárral, de olykor belefér). Szabd meg a keretet, amit magadra szánsz és élezd ki az egyedül nézelődést – nekem ilyenkor legalább annyira kikapcsol az agyam, mint egy bugyuta film közben.
- Szánj időt a hobbidra – egyedül!
Talán ezt volt a legnehezebb megvalósítanom. Egyrészt mert olyan régen nem foglalkoztam a hobbijaimmal, hogy hirtelen azt sem tudtam, mi az, és hogy egyáltalán van-e nekem olyan? Másrészt, mert míg a többi pontot tényleg, akkor és annyiszor iktatod be az életedbe, amikor és ahányszor időd engedi, addig a hobbi az egy olyan tevékenység, amit rendszeresen űzöl, gyakorlod, fejlődsz benne, na és ha már egyszer elkezdted, ráérzel az ízére, nem akarod abbahagyni többet. Nekem ez csakúgy ment, hogy kijelöltem heti kétszer egy órát, amikor csak a horgolással foglalkozom. Igyekeztem mindig tartani az időpontot, persze néha át kellett szerveznem, de elúszni soha nem hagytam.
Az egyedüllét nem önzőség. Az egyedüllét minden ember egészséges szükséglete – korra, nemre és családi állapotra tekintet nélkül! Ahhoz, hogy normálisan működjenek társas kapcsolataink; mindnyájunknak szüksége van rá.
Panna, 2017. április 23.