Jön a gólya nemsokára

Jön a szülésznő, beköti az infúziót. Várod, hogy lecsöpögjön az egy palack. Utána bekísérnek a műtő folyosójára, anyátlanul kuporogsz a padon.

Kicsinyed utolsó rúgásait érzed belülről. Ő még nem tudja, hogy hamarosan elkezdődik önálló élete. Te másra sem tudsz gondolni.

Közben végignézed, ahogy készülődik a személyzet. Még megisszák a kávét, csevegnek egy kicsit. Jön az altatóorvos. Arcodra írva a rémület, ő kedélyesen rád dörög: "csak nem fél?" De, igen, mondod, hiszen nagyon nagy a tét. Az otthonhagyott gyerekek, az új élet a hasadban, és te magad is persze. De nincs már visszaút, jön, aminek jönnie kell.

Megérkezik a csecsemősnővér, tolja a kiskocsit a ruhácskával, ami életében először rajta lesz. Különös érzés látni, ahogy készülődnek." Jön a gólya nemsokára" - mondják egymásnak, és neked is persze, de te egész máshogy érzel. Hiszen minden előre megtervezett, de vajon tervszerűen is ér-e véget?

De már nem tudsz ezen tovább tűnődni, mert megjön a doktor, utolsó csókok a párodnak, és indultok befelé az ajtón. Vetkőzés, ide felülsz, ezt csinálod, indulás. Feszült csend, az altatóorvos keresi a megfelelő pontot a szúráshoz, mindenki csendben figyel, sikerül-e. Nem jó, nem talált. Újbóli próba. A műtősnő bátorít, fogja a fejed, halkan duruzsol, most jó lesz. Megint nem jó. A hangulat egyre feszültebb: vajon mikor dönt az altatás mellett?

Aztán a harmadik szúrás sikerül, "bent vagyok" - dörmögi, és mindenki fellélegzik. Kezdődhet. Lassan elkezdesz zsibbadni, már nem érzed a mocorgást. Még kipróbálják, biztos hatott-e, majd az altatós sorolni kezdi a műveleteket: most fertőtlenít, most berajzolja a metszés helyét, már vágja is.

Úristen, már érzed, hogy húzzák-vonják a hasadat, eltelik még egy perc, a doki mondja: már ott a háta, jön a lába, feje, karja, hopp, kint is van! Kisfiú! Te nem is látod, csak hogy valamit elvisznek az átadóba. A férjed látja helyetted, jó szemek vigyáznak a babádra.

Látod, ahogy könnyes lesz a szeme, Neki, aki harmadszorra is APA lett. Te a szemedet az ablakra tapasztod, párod mutatja, jelzi az eseményeket. Leszívják, vizsgálják, közben a doki a hasadon ügyködik. Visszahozzák a babát egy puszira, több sajnos nem lehet, hisz el kell Őt látni, hirtelen érkezett, nem készült még fel. De a párod Vele van, figyeli minden pillanatát. Közben mondja neked, hogy mi van, hogy 58 centi, 4170 gramm, 37-es a fejkerület. Szép nagy baba, és teljesen egészséges, csak megijedt kicsit.

Lassan a hasadon is véget ér a műtét. Hallod a műtősnő hangját: "Doktor úr, minden műszer megvan". Magadban mosolyogsz: nem hagytak benned semmit. Aztán leveszik a vérnyomásmérőt, az altatóorvos átmegy a férjedhez, kezet szorítanak. Átemelnek a tolóágyra, és már gurulsz is kifelé.

Kilenc óra 24 perc óta már külön vagyunk, közös életünk mégis most kezdődik el.