Itt a tuti recept: hogyan ne érezd magad szar anyának

Sok nő szenved szülés utáni depresszióban. Milyen belső változások zajlanak le ebben az időszakban az édesanyákban?

A szülés utáni depresszió kialakulásának hátterében szerepet játszhatnak hormonális változások, pszichológiai, és szociális tényezők. A pszichológiai tényezők közül kiemelném azt, hogy a gyermekvállaláshoz számos társadalmi elvárás társul, ami a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Az egyik ilyen elvárás, hogy az anyává váló nő rózsaszín boldogságban lebegve élvezze az anyaság pillanatait. A legtöbb nő rengeteg szorongást él meg, amikor világra hoz egy kisbabát, akiért ő lesz a felelős mostantól 24 órában. Tele van bizonytalansággal és rettegéssel, hogy mindent elég jól csinál-e ahhoz, hogy a baba egészségesen fejlődjön.  Ránehezedik a felelősségérzet súlya, és az „előző életének” elvesztése miatt érzett szomorúság is. Az, hogy ezek a szorongató és negatív érzések megjelennek, az természetes, azonban sok nő úgy érzi, ezekkel egyedül van, és bűntudata van amiatt, hogy nem olyan felhőtlenül boldog, mint amit a környezete elvár tőle. 

Szerinted hogyan tudnak kilábalni a depresszióból?

Hogyha depresszív hangulat jelenik meg, negatív érzésekkel, de a kismama el tudja látni a feladatait, örülni tud a kisbabájának és a lehangoltság idővel csökken, akkor a környezet támogatása lehet meghatározó. Különösen kiemelném az apa és a rokonok támogató, megértő jelenlétét. Azonban, hogyha a tünetek továbbra is fennmaradnak vagy súlyosbodnak, esetleg megjelennek öngyilkossági gondolatok, akkor mindenképpen fontos pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni és a szülés utáni depresszió kezelésében segítséget kérni.

Sokszor érzik úgy az anyukák, hogy nem elég jók, hogy úgymond "szar anyák", mert nem csinálnak mindent tökéletesen. Mit javasolsz nekik?

Fontos azt tudatosítani, hogy ahogyan nincsen tökéletes ember, úgy nincsen tökéletes anya sem. Donald W. Winnicott-tól származik az „elég jó anya” fogalma, aki megfelelő módon rá tud hangolódni gyermeke igényeire, de nem tökéletes, mint ahogyan egyikünk sem az. Ha tökéletességet várunk el magunktól, az nagyon sok szorongást generál. Mindez összefügg a környezeti elvárásokkal: teljesen fölösleges alárendelni magunkat a társadalom által ránk erőltetett tökéletes anya képnek, aki főz, mos, takarít egy csecsemő mellett, közben edz, dolgozik és még bio zöldséget is termeszt a kertben. Azonban fontos az, hogy egy szülő kívülről is rá tudjon tekinteni a saját szülőségére: úgy csinálja, ahogyan jónak gondolja? Olyan bizalomteli a kapcsolata a gyermekével, amilyet szeretne? Megfelelően tudják kezelni családjában a konfliktushelyzeteket? Újra tudja értékelni a saját szüleitől kapott mintákat, és ha akar, tud ezeken változtatni? Ha egy szülőben vannak kételyek, akkor ott van a fejlődés lehetősége, mert akkor olvas, beszélget ezekről a kérdésekről, és ha elakad, segítséget kér – barátoktól, pedagógustól, pszichológustól.

Fontos, hogy a szülőknek legyenek olyan családi-, baráti kapcsolataik, amelyekben őszintén meg tudják osztani nehézségeiket, aggodalmaikat, ambivalens és negatív érzéseiket a gyerekneveléssel kapcsolatban.

Milyen praktikákkal tudja egy nő megteremteni az egyensúlyt a gyermeknevelés és az ÉNidő között?

Először is segítség az, hogyha az édesanya figyelmet fordít arra, hogy a gyermeknek jó kapcsolata alakuljon ki az édesapával, a nagyszülőkkel, rokonokkal, barátokkal, mert idővel érdemes őket bevonni a gyermek életébe, és először kisebb, majd akár hosszabb időszakokra igénybe venni az ő jelenlétüket, segítségüket. Azonban, hogyha nincsenek „bevethető” rokonok, vagy barátok, akkor érdemes bébiszitter segítségét igénybe venni.

Kisebbeknél érdemes kihasználni a nappali alvás idejét (ha van), fontosabb, hogy az édesanya is pihenjen, töltődjön egy kicsit, mint hogy 3 fogásos vacsora legyen este.

A kapcsolatok egyik fő próbatétele a gyermekvállalás. Szerinted mire kellene figyelnie a szülőknek, hogy ne távolodjanak el?

A párkapcsolat egy nagyon érzékeny dolog, amit ápolni kell, akkor is, hogyha gyermekek születnek. Az egymásra való odafigyelés, a kapcsolat pozitív élményekkel való megerősítése olyan kell, hogy legyen, mint a fogmosás, amit rutinszerűen folyamatosan végzünk, nincsen olyan időszak, amikor elhanyagolható. Ehhez tudatosság kell, tervezés, odafigyelés, és komoly energia befektetés. Meg kell teremteni azokat az alkalmakat, amikor a pár nem apaként és anyakét, hanem férfiként és nőként tölt együtt időt. És itt a kulcs az együtt töltött idő, az együtt végzett tevékenység, amikor ketten vannak és egymásra figyelnek, élvezik egymás társaságát, mint akkor, amikor egymásba szerettek.

Gyakran látom, hogy a kisbaba születése utáni időszakban a párok eltávolodnak, és hajlamosak magukba zárkózni. Figyelni kell arra, hogy megosszák egymással igényeiket, nehézségeiket, dilemmáikat, élményeiket. Beszélgetni kell az érzésekről, a sérelmekről, vágyakról. El kell tudni mondani a gondolataikat és megértéssel meg kell tudni hallgatni egymást.

A gyermek születése egy „normatív krízis”, egy olyan életesemény, amely minden esetben gyökeres változásokat idéz elő a pár életében, amihez alkalmazkodni kell. A jó alkalmazkodás folyamatát pedig megkönnyíti az, hogyha a nő és a férfi egymás támaszai ebben az új, kihívásokkal teli helyzetben.

Hogyha a pár azt érzi, hogy a gyermek születése után eltávolodik egymástól, érdemes minél előbb párterápiás segítséget igénybe venni.