Íme az igazság arról, hogy milyen is valójában ikres anyukának lenni

Amióta megszültem a porontyaimat, szüntelen csak tanulok, fejlődök; néha nagyon nehéz bírni velük, máskor viszont dupla annyi szeretet kapok. Összegyűjtöttem a tapasztataimat:

• El sem tudtam képzelni, hogy fér el ez a két csöppség a pocakomban: de elfértek! Bár a környezetemben rengeteg többgyermekes család volt, egész idő alatt arra vágytam, hogy olyan kismamákat is mellém sodorjon az élet, akik szintén ikreket várnak… Ez az érzés azóta sem múlt el, olyan jó lenne megosztani valakivel a nehézségeket, ellesni tőle, „ő hogyan csinálja”.
• Hiába van több gyerkőcöm, kezem még mindig csak kettő van. Fogni mindkét drágaságot és közben még cipekedni is, hát, nem egyszerű feladat. Az is más felállás, ha az embernek két különböző korú gyermeke van, az egyik mondjuk már nagyobbacska, de így nagyon sok hétköznapi, egybabával elvégezhető tevékenységhez is igénybe veszem a párom segítségét.
• A szoptatással kapcsolatban leveleztem egy szintén ikerbabás anyukával, de sajnos az nem segített, mert csak lehúzott a negatív élményeivel. Úgyhogy inkább könyvekből, videókból lestem el a technikát, hogy hogyan lehet párhuzamosan vagy váltva etetni őket cumival és ciciről. Most így utólag visszagondolva nem is olyan nagy ördöngösség, talán a babák megfellelő pozitúrába helyezése a legnehezebb a műveletben.
• Mivel az ikreimen kívül van két nagyobb gyerkőcöm is, pontosan tudom, milyen fájdalom egyszerre egyet kipottyantani és milyen, amikor több bébi jön egymás után. Ez a kín semmihez nem hasonlítható, csak a tudatból meríthettem erőt, hogy életet adhatok két csemetének. De túléltem és pár nap múlva – ha lassan is-, de ugyanúgy fel tudtam kelni az ágyból és ki tudtam menni a mosdóba például, mint előtte.
• A dupla szenvedés dupla örömmel és büszkeséggel is jár(t): fejlődésük minden hete és napja izgalmas várakozással telt és amikor megszültem az ikreket, valahogy úgy éreztem: „megcsináltam, képes vagyok rá!” – és ezt a győzelmet már senki nem veheti el tőlem.
• A harc a két kicsivel (alvás, etetés, fürdetés) borzasztó fárasztó és olykor kiakasztó, de már megtanultam megbékélni ezzel, és egyáltalán nem tartom magam rossz anyának, ha olykor kiakadok! Mások könnyen osztogatnak tanácsokat, hogy náluk (az EGY gyerekkel), hogy volt, csak azt nem értik meg, hogy ha az egyik felébred az éjszaka közepén, 95%, hogy a másik is fel fog.
• Sajnos mindenképp választanod kell, melyik kap először enni, melyikkel foglalkozol előbb, stb., ezért ne is emészd magad, hogy nem tudsz mindkettőről egy időben gondoskodni. Az igazságosságot viszont próbáld meg fenntartani (észben tartani).

            Bár sokszor baromi nehéz dolga van egy ikres anyukának, látni azt a szeretetteli kapcsolatot, amit csak két ikertestvér érezhet át igazán, mindenért kárpótol!

Forrás: Külföld/BabyCenter