Hogyan találd meg az egyensúlyt az anyaság és az ambícióid közt?

A válasz egyértelműen: nem! Sőt, olyan (nagyon jó!) Anyukákkal is találkoztam már, akik a lehető legtovább dolgoztak; a szülés előtti utolsó napokig, és alig várták, hogy visszamenjenek – és ez is teljesen normális. Hiszen miden normális, amit érzel, egyedül az nem oké, ha ezt elnyomod; mert akkor egy részed mindig elégedetlen, boldogtalan lesz. És ezt megérzi a környezeted – hidd el, még a babád is!

Az igazság az, hogy az anyaság egy rakat bűntudattal jár

Bűntudatod van, amikor nem töltesz elég időt a csemetéiddel, bűntudatod van, amikor túl sok időt töltesz velük; nincs kész az ebéd, a ház pedig szalad. Aztán bűntudatod van (talán inkább aggódsz, hogy mi lehet a gyerekekkel), miközben dolgozol, vagy épp azért korholod magad, hogy a férjed annyit gürizik, Te pedig otthon vagy. Bűntudatod van, ha túl szigorúan bánsz szíved csücskével, aztán megbánod, ha mégis beadod a derekad. És persze akkor is bűntudatod van, amikor követed a saját álmaid és úgy érzed, ezzel elszalasztottad az első helyet a „legjobb anyuka versenyen”.

Aztán rájössz, hogy ez nem egy verseny. Ez az életed; az életetek, és valahogy meg kell, találd a balanszot ahhoz, hogy évek múlva ne legyen ismét egy újabb dolog miatt bűntudatod és ne vádold a gyermeked érte (hogy feladtad önmagad).

De egyet tudnod kell: senki, de SENKI nem „Superwomen”!

A realista valóság az, hogy senki nem tudja mindezt egyszerre véghezvinni – legalábbis nehézségek nélkül (még akkor sem, ha egyesek azt a látszatot akarják kelteni, hogy igenis megy). Mindnyájunknak 24 órából áll egy nap, ami egyben azt is jelenti, hogy mindegy, mivel foglalkozunk; épp hogyan éljük az életünket, mind szembe találjuk magunkat egy csomó válaszúttal és állandóan döntenünk kell.

De honnan tudjuk, hogy helyesen döntöttünk? Van pár dolog, ami segíthet…

1. Ima, elcsöndesedés

Szándékosan írtam ezt a két szót egy pontba: aki hisz Istenben, az imádkozhat magában, feltehet neki kérdéseket… Aki pedig magában hisz; az olykor jobb, ha csak hallgat, a folyamatos beszéd – aktív cselekvés helyett.

2. Kérj tanácsot a férjedtől és fogadd is meg

Tudom, ez baromi nehéz. Sokszor nem látjuk magunkat és az adott helyzetet elég objektíven, beleragadunk és csak körbe-körbe járunk. A párunk az, aki elég közel áll hozzánk, hogy alaposan ismerjen, mégis elég „messze”, hogy jól ítéljen.

3. Tedd értékessé az időd

Az álmaid megvalósítása nyilvánvalóan azt jelenti, hogy többet leszel távol a családodtól. Ezért tedd minőségivé a Velük való együttlétet: telefon kikapcs (lenémít) és fókuszálj kizárólag rájuk. Tervezd meg a napod, készíts időbeosztást: a munka tényleg munka legyen, a szabad percekben pedig agyban is pihenj!

4. Ne hasonlítgass

Az egyik kedvenc mondásom, még a hűtőmre is kiraktam: „Az összehasonlítgatás nem más, mint gyorsítósáv a nyomorúság irányába.” Mi, emberek hajlamosak vagyunk a látszatnak hinni, és a nélkül, hogy tudnánk, valóban mi zajlik a szomszédban, azt gondoljuk; „nekik milyen jó, nekik milyen egyszerű!”. De ez sehova nem vezet, csak frusztrálttá tesz. Ne mérd magad másokhoz; azt nézd, Te mit értél el, és hogyan lehetnél még jobb.

5. Fogadd el a következményeket

Ha valami mellett döntesz, az egyben azt is jelenti, hogy valami mást pedig nem választasz. Minden cselekvésnek megvan a maga tanulsága, még akkor is, ha később megbánod. Ilyenkor tisztázd magadban, mit kellett volna tenned, majd lépj tovább.

            És ha a fentiekről valami kis memoárt is írsz; még jobban működik! Egy próbát megér; mindez egy filléredbe sem kerül!